| 1. | Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élő fára. |
| 2. | És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecsétje; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, |
| 3. | Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon! |
| 4. | És hallám a megpecsételtek számát: száznegyvennégyezer, az Izrael fiainak minden nemzetségéből elpecsételve. |
| 5. | A Júda nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt [vala]; a Rúben nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; |
| 6. | Az Áser nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Naftali nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; |
| 7. | A Simeon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; |
| 8. | A Zebulon nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségéből tizenkétezer elpecsételt. |
| 9. | Azután látám, és íme, egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből, és ágazatból, és népből, és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. |
| 10. | És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül, és a Bárányé! |
| 11. | Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyi szék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent, |
| 12. | Ezt mondván: Ámen! Áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mindörökkön-örökké! Ámen. |
| 13. | Akkor felele egy a vének közül, és monda nekem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik, és honnét jöttek? |
| 14. | És mondék neki: Uram, te tudod! És monda nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. |
| 15. | Ezért vannak az Isten királyi széke előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a királyi székben ül, kiterjeszti sátorát felettük. |
| 16. | Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, |
| 17. | Mert a Bárány, aki a királyi széknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet. |