| 1. | És láték annak jobb kezében, aki a királyi székben üle, egy könyvet, amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. |
| 2. | És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecsétjeit? |
| 3. | És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. |
| 4. | Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem. |
| 5. | És egy a vének közül monda nekem: Ne sírj! Íme, győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét. |
| 6. | És láték a királyi szék és a négy lelkes állat között és a vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, hét szarva és hét szeme vala, ami az Istennek hét Lelke, amely elküldetett az egész földre. |
| 7. | És eljöve és elvevé a könyvet a királyi székben ülőnek jobb kezéből. |
| 8. | És mikor elvevé a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy vén leborula a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. |
| 9. | És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit, mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, |
| 10. | És tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká, és uralkodunk a földön. |
| 11. | És látám és hallám a királyi szék, a lelkes állatok és a vének körül sok angyalnak szavát (és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala); |
| 12. | Nagy szóval ezt mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, és gazdagságot, és bölcsességet, és hatalmasságot, és tisztességet, és dicsőséget, és áldást. |
| 13. | Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben, és a földön, és a föld alatt, és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön-örökké! |
| 14. | És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy vén leborult és imádá az örökkön-örökké élőt. |