| 1. | És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondja vala: Halleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! |
| 2. | Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az ő szolgáinak vérét annak kezén. |
| 3. | És másodszor is mondának: Halleluja! És: Annak füstje felmegy örökkön-örökké. |
| 4. | És leborula a huszonnégy vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, aki a királyi székben ül vala, mondván: Ámen! Halleluja! |
| 5. | És a királyi széktől szózat jöve ki, amely ezt mondja vala: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan, ő szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok! |
| 6. | És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Halleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható! |
| 7. | Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, |
| 8. | És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. |
| 9. | És monda nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nekem: Ezek az Istennek igaz beszédei. |
| 10. | És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nekem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok neked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. |
| 11. | És látám, hogy az ég megnyílt, és íme vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hívatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. |
| 12. | És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. |
| 13. | És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve, és a neve Isten igéjének neveztetik. |
| 14. | És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. |
| 15. | És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. |
| 16. | És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya és uraknak Ura. |
| 17. | És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek vala az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára, |
| 18. | Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát, és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét! |
| 19. | És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül vala és az ő serege ellen. |
| 20. | És megfogaték a fenevad, és ővele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette őelőtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: |
| 21. | A többiek pedig megöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával. |