| 1. | És látám, és íme, egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. |
| 2. | És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, akik az ő hárfájukkal hárfáznak vala, |
| 3. | És énekelnek vala mintegy új éneket a királyi szék előtt, és a négy lelkes állat előtt, és a vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről. |
| 4. | Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. |
| 5. | És az ő szájukban nem találtatott álnokság, mert az Istennek királyi széke előtt feddhetetlenek. |
| 6. | És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek, és ágazatnak, és nyelvnek, és népnek, |
| 7. | Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és neki adjatok dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. |
| 8. | És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! Mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. |
| 9. | És harmadik angyal [is] követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára, vagy kezére, |
| 10. | Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába, és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; |
| 11. | És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. |
| 12. | Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt, akik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! |
| 13. | És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nekem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket. |
| 14. | És látám, és íme vala egy fehér felhő; és a felhőn üle [valaki], hasonló az embernek Fiához, a fején aranykorona, és a kezében éles sarló. |
| 15. | És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass, mert a földnek aratnivalója megszáradt. |
| 16. | Bocsátá azért, aki a felhőn ül vala, az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld. |
| 17. | És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala. |
| 18. | Más angyal is jöve ki az oltártól, akinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, akinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit, mert megértek annak szőlei. |
| 19. | Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. |
| 20. | És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira. |