| 1. | És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, aki felhőbe vala öltözve, és a fején szivárvány vala, és az orcája olyan vala, mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok; |
| 2. | És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre, |
| 3. | És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít; és mikor kiálta, megszólaltatá a hét mennydörgés az ő szavát. |
| 4. | És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarám írni; és az égből szózatot hallék, amely ezt mondá nekem: Pecsételd be, amiket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd! |
| 5. | És az angyal, akit láték állani a tengeren és a földön, felemelé kezét az égre, |
| 6. | És megesküvék arra, aki örökkön-örökké él, aki teremtette az eget és a bennevalókat, és a földet és a bennevalókat, és a tengert és a bennevalókat, hogy idő többé nem lészen: |
| 7. | Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak, a prófétáknak. |
| 8. | És a szózat, amelyet hallottam az égből, ismét szóla nekem, és monda: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét [mely] a tengeren és a földön álló angyal kezében [van]! |
| 9. | Elmenék azért az angyalhoz, mondván neki: Add nekem a könyvecskét! És monda nekem: Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. |
| 10. | Elvevém azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan édes vala, mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom. |
| 11. | És monda nekem: Ismét prófétálnod kell neked sok népek, és nemzetek, és nyelvek, és királyok felől. |