| 1. | Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a ti lakóföldetekre, amelyet én adok nektek, |
| 3. | És tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égő vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabad akarat szerint, vagy a ti ünnepeiteken, hogy tulok- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak: |
| 4. | Akkor aki áldozza az ő áldozatát, vigyen az Úrnak ételáldozatul egytizedrész [efa] lisztlángot, egynegyedrész hin olajjal elegyítve. |
| 5. | Italáldozatul pedig egynegyedrész hin bort adj az egészen égő vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé. |
| 6. | Vagy ha kossal [áldozol], készíts ételáldozatul kéttizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével; |
| 7. | Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jó illatú áldozatot. |
| 8. | Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égő vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak: |
| 9. | Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul háromtizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével. |
| 10. | Italáldozatul pedig vígy fel fél hin bort; kedves illatú tűzáldozat [ez] az Úrnak. |
| 11. | Ekképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál. |
| 12. | A [barmok] száma szerint, amelyeket [áldozatra] készítetek, így cselekedjetek mindenikkel, az ő számuk szerint. |
| 13. | Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tűzáldozatot vigyen az Úrnak. |
| 14. | Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak: amiképpen [ti] cselekesztek, akképpen cselekedjék [az is]. |
| 15. | Oh, község! Nektek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti. |
| 16. | Egy törvényetek legyen és egy szabályotok nektek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik. |
| 17. | Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván: |
| 18. | Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor bementek a földre, amelyre én viszlek be titeket, |
| 19. | Akkor ha majd esztek a földnek kenyeréből, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak. |
| 20. | A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérűről felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt. |
| 21. | A ti tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint. |
| 22. | És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, amelyeket szólott vala az Úr Mózesnek, |
| 23. | Mindazokat, amelyeket parancsolt az Úr nektek Mózes által, a naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is]: |
| 24. | Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égő áldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. |
| 25. | És végezzen engesztelést a pap Izrael fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nekik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért. |
| 26. | És megbocsáttatik Izrael fiai egész gyülekezetének és a közöttük tartózkodó jövevénynek, mert az egész nép tévedésben volt. |
| 27. | Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből, áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul. |
| 28. | A pap végezzen engesztelést azért a tévedő emberért, aki tévedésből vétkezett az Úr előtt, és ha engesztelést szerez neki, megbocsáttatik neki. |
| 29. | A bennszülöttnek Izrael fiai között és a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik, egy törvényetek legyen nektek afelől, aki tévedésből cselekszik. |
| 30. | De amely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött, akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül, |
| 31. | Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatát megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember; az ő hamissága legyen őrajta. |
| 32. | Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon. |
| 33. | És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez. |
| 34. | És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni. |
| 35. | És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül. |
| 36. | Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyonkövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek. |
| 37. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 38. | Szólj Izrael fiainak, és mondjad nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt. |
| 39. | És arra való legyen nektek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok. |
| 40. | Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt. |
| 41. | Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéből, hogy legyek nektek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |