| 1. | És lőn, hogy panaszkodék a nép az Úr hallására, [hogy] rosszul [van dolga]. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze, és megemészté a tábornak szélét. |
| 2. | Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszűnék a tűz. |
| 3. | És nevezé azt a helyet Thaberának, mert felgyulladt vala ellenük az Úrnak tüze. |
| 4. | De a gyülevész nép, amely köztük vala, kívánságba esék, és Izrael fiai is újra siránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ad nekünk húst ennünk? |
| 5. | Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ettünk Egyiptomban ingyen, az uborkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vöröshagymákra és a fokhagymákra. |
| 6. | Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb, mint manna. |
| 7. | (A manna pedig olyan vala, mint a koriandrom magva, a színe pedig, mint a bdelliomnak színe. |
| 8. | Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala [a mannát], és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat; az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. |
| 9. | Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.) |
| 10. | És meghallá Mózes, hogy sír a nép az ő nemzetsége szerint, ki-ki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek. |
| 11. | És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat, és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét énreám vetéd? |
| 12. | Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép, avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: Hordozd őt a te kebleden, amiképpen hordozza a daj-ka a csecsemőt, arra a földre, amely fe-lől megesküdtél az ő atyáinak? |
| 13. | Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? Mert reám sírnak, mondván: Adj nekünk húst, hadd együnk! |
| 14. | Nem viselhetem én magam mind ez egész népet, mert erőm felett van. |
| 15. | Ha így cselekszel velem, kérlek, ölj meg engemet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat. |
| 16. | Monda azért az Úr Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfiút Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és annak elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátorához, és álljanak ott veled. |
| 17. | Akkor alászállok, és szólok ott veled, és elszakasztok abból a lélekből, amely tebenned van, és teszem őbeléjük, hogy viseljék teveled a népnek terhét, és ne viseljed te magad. |
| 18. | A népnek pedig mondd meg: Készítsétek el magatokat holnapra, és húst esztek, mert sírtatok az Úr hallására, mondván: Kicsoda ad nekünk húst ennünk, mert jobban vala nekünk dolgunk Egyiptomban. Azért az Úr ad nektek húst, és enni fogtok. |
| 19. | Nem [csak] egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon, |
| 20. | Hanem egy egész hónapig, míglen kijön az orrotokon, és utálatossá lesz előttetek; mivelhogy megvetettétek az Urat, aki közöttetek van, és sírtatok őelőtte, mondván: Miért jöttünk ide ki Egyiptomból? |
| 21. | És monda Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?! |
| 22. | Nemde juhok és ökrök vágattatnak-e nekik, hogy elég legyen nekik? Vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-e nekik, hogy elég legyen nekik? |
| 23. | Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az Úrnak keze? Majd meglátod, beteljesedik-e neked az én beszédem, vagy nem. |
| 24. | Kiméne azért Mózes, és elmondá a népnek az Úr beszédét, és összegyűjte hetven férfiút a nép vénei közül, és állatá őket a sátor körül. |
| 25. | Akkor leszálla az Úr felhőben, és szóla neki, és elszakaszta abból a lélekből, amely vala őbenne, és adá a hetven vén férfiúba. Mihelyt pedig megnyugovék őrajtuk a lélek, menten prófétálának, de nem többé. |
| 26. | Két férfiú azonban elmaradt vala a táborban, egyiknek neve Eldád, a másiknak neve Médád, és ezeken is megnyugodott vala a lélek; mert azok is az összeírottak közül valók, de nem mentek vala el a sátorhoz, és mégis prófétálának a táborban. |
| 27. | Elfutamodék azért egy ifjú, és megjelenté Mózesnek, és monda: Eldád és Médád prófétálnak a táborban. |
| 28. | Akkor felele Józsué, a Nún fia, Mózes szolgája, az ő választottai közül való, és monda: Uram, Mózes, tiltsd meg őket! |
| 29. | És felele neki Mózes: Avagy értem buzgólkodol-e? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét őbeléjük. |
| 30. | Ezután visszatére Mózes a táborba, ő és az Izrael vénei. |
| 31. | És szél jöve ki az Úrtól, és hoza fürjeket a tengertől, és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egyfelől, és egynapi járásnyira másfelől a tábor körül, és mintegy két sing magasságnyira a földnek színén. |
| 32. | Akkor felkele a nép, [és] azon az egész napon és egész éjjel és az egész következő napon gyűjtének maguknak fürjeket, aki keveset gyűjtött is, gyűjtött tíz hómert, és kiteregeték azokat maguknak a tábor körül. |
| 33. | A hús még foguk között vala, és meg sem emésztették vala, amikor az Úrnak haragja felgerjede a népre, és megveré az Úr a népet igen nagy csapással. |
| 34. | És elnevezék azt a helyet Kibrot-thaavá-nak, mert ott temeték el a mohó népet. |
| 35. | Kibrot-thaavától elméne a nép Hase-róthba, és ott valának Haseróthban. |