Jövendölés Ninive pusztulásáról

1. Pusztító jön fel ellened, őrizd a várat, nézzed az utat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen!
2. Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izrael büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták.
3. Vitézeinek pajzsa vörös, katonáinak [ruházata] bíborszínű, [hadi] szekere acéltűzben [ragyog] fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
4. Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon; tekintetük, mint a fáklyák, futkosnak, mint a villámok.
5. Emlegeti [vitézlő] hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősánc.
6. A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
7. De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellüket vervén.
8. Pedig Ninive olyan, mint a [bő]vizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
9. Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
10. Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájuk arca elvesztette pirosságát.
11. Hol van az oroszlánok tanyája és az o-roszlánkölyköknek ama legelője, ahová járt a nőstény és hím oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki elriassza?
12. Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.
13. Íme, rád [török], azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlánkölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.