| 1. | Ninive terhe; az elkosi Náhum látásának könyve. |
| 2. | Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és [haragot] tartó az ő gyűlölői ellen. |
| 3. | Hosszútűrő az Úr és nagy hatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és lábainak pora a felhő. |
| 4. | Megfeddi a tengert és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és a Libanon virága elfonnyad. |
| 5. | A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, és a világ, és minden, ami rajta él. |
| 6. | Ki állhatna meg haragja előtt, és ki bírhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, és a kőszálak is szétporlanak tőle. |
| 7. | Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat. |
| 8. | De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, és gyűlölőit sötétség üldözi. |
| 9. | Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem. |
| 10. | Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló. |
| 11. | Belőled származott, aki gonoszt koholt az Úr ellen, aki álnokságot tanácsolt. |
| 12. | Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni. |
| 13. | Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom. |
| 14. | Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva, isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy. |
| 15. | Íme, a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat, mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő, mindenestől kiirtatott! |