1. | És hajóra szállva átkele, és méne a maga városába. |
2. | És íme, hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid. |
3. | És íme, némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. |
4. | És Jézus, látva az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? |
5. | Mert mi könnyebb, ezt mondani-e: Megbocsáttattak neked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj? |
6. | Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza! |
7. | És az felkelvén, hazaméne. |
8. | A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek. |
9. | És mikor Jézus onnét továbbméne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda neki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt. |
10. | És lőn, amikor ő letelepedék a házban, íme sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz. |
11. | És látva [ezt] a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? |
12. | Jézus pedig [ezt] hallván, monda nekik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. |
13. | Elmenvén pedig, tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre. |
14. | Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? |
15. | És monda nekik Jézus: Vajon szomor-kodhatik-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. |
16. | Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, [még] elszakít a ruhából, és nagyobb szakadás lesz. |
17. | Új bort sem töltenek ó tömlőkbe, máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad. |
18. | Mikor ezeket mondá nekik, íme, egy főember eljövén, leborula előtte, mondván: Az én leányom éppen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik. |
19. | És felkelvén Jézus, követé őt tanítványaival együtt. |
20. | És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét, |
21. | Mert ezt mondja vala magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. |
22. | Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál, leányom; a te hited megtartott téged! És meggyógyult az asszony abban az órában. |
23. | És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot, |
24. | Monda nekik: Menjetek el innen, mert a leányzó nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt. |
25. | Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt. |
26. | És elterjede ez a hír abban az egész tartományban. |
27. | És mikor Jézus továbbment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és [ezt] mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia! |
28. | Mikor pedig beméne a házba, odamenének hozzá a vakok, és monda nekik Jézus: Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának neki: Igen, Uram. |
29. | Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: Legyen nektek a ti hitetek szerint! |
30. | És megnyilatkozának azoknak szemei. És rájuk parancsola Jézus, mondván: Meglássátok, senki meg ne tudja! |
31. | Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban. |
32. | Mikor pedig azok elmentek vala, íme egy ördöngös néma embert hozának neki. |
33. | És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma, és a sokaság csodálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izraelben! |
34. | A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. |
35. | És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az [Isten] országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között. |
36. | Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtuk, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok. |
37. | Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. |
38. | Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába! |