1. | Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. |
2. | És megkötözvén őt, elvivék és átadák őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak. |
3. | Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta [dolgát], és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, |
4. | Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad! |
5. | Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén, felakasztá magát. |
6. | A főpapok pedig felszedvén az ezüstpénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. |
7. | Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. |
8. | Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. |
9. | Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részéről megbecsültek, |
10. | És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nekem. |
11. | Jézus pedig [ott] álla a helytartó előtt, és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus pedig monda neki: Te mondod. |
12. | És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. |
13. | Akkor monda neki Pilátus: Nem hallod-e, mily sok bizonyságot tesznek el-lened? |
14. | És nem felele neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozék. |
15. | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának. |
16. | Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. |
17. | Mikor azért egybegyülekezének, monda nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? |
18. | Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. |
19. | Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde őhozzá a felesége, [ezt] üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta. |
20. | A főpapok és vének pedig rábeszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. |
21. | Felelvén pedig a helytartó, monda nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig mondának: Barabbást. |
22. | Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! |
23. | A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! |
24. | Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, ti lássátok! |
25. | És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon! |
26. | Akkor elbocsátá nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszíttessék. |
27. | Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és odagyűjték hozzá az egész csapatot, |
28. | És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá, |
29. | És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy, zsidóknak királya! |
30. | És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. |
31. | És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot, és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. |
32. | Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. |
33. | És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek, |
34. | Méreggel megelegyített ecetet adának neki inni; és megízlelvén, nem akara inni. |
35. | Minekutána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén, hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. |
36. | És leülvén, ott őrzik vala őt. |
37. | És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, [oda]írván: Ez Jézus, a zsidók királya. |
38. | Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől. |
39. | Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván, |
40. | És [ezt] mondván: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! |
41. | Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, [ezt] mondják vala: |
42. | Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. |
43. | Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten Fia vagyok. |
44. | Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. |
45. | Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig. |
46. | Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet? |
47. | Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. |
48. | És egy közülük azonnal odafutamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ad vala neki. |
49. | A többiek pedig [ezt] mondják vala: Hagyd el, lássuk, eljő-e Illés, hogy megszabadítsa őt? |
50. | Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. |
51. | És íme, a templom kárpitja fölétől aljáig kettéhasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének, |
52. | És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada. |
53. | És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. |
54. | A százados pedig, és akik ővele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! |
55. | Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván neki. |
56. | Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. |
57. | Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimatiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. |
58. | Ez Pilátushoz menvén, kéri vala Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. |
59. | És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, |
60. | És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. |
61. | Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala. |
62. | Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, |
63. | [Ezt] mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. |
64. | Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból, és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. |
65. | Pilátus pedig monda nekik: Van őrségetek; menjetek, őriztessétek, amint tudjátok! |
66. | Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ az őrséggel. |