Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége

1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
2. És megkötözvén őt, elvivék és átadák őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3. Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta [dolgát], és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,
4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad!
5. Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén, felakasztá magát.
6. A főpapok pedig felszedvén az ezüstpénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
8. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részéről megbecsültek,
10. És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nekem.
11. Jézus pedig [ott] álla a helytartó előtt, és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus pedig monda neki: Te mondod.
12. És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
13. Akkor monda neki Pilátus: Nem hallod-e, mily sok bizonyságot tesznek el-lened?
14. És nem felele neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozék.

Jézus és Barabbás

15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának.
16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19. Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde őhozzá a felesége, [ezt] üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.
20. A főpapok és vének pedig rábeszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. Felelvén pedig a helytartó, monda nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22. Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől, ti lássátok!
25. És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon!
26. Akkor elbocsátá nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála

27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és odagyűjték hozzá az egész csapatot,
28. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá,
29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy, zsidóknak királya!
30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot, és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
32. Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
33. És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz koponya helyének neveznek,
34. Méreggel megelegyített ecetet adának neki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
35. Minekutána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén, hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
36. És leülvén, ott őrzik vala őt.
37. És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, [oda]írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől.
39. Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván,
40. És [ezt] mondván: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41. Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, [ezt] mondják vala:
42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
43. Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
44. Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
45. Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.
46. Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?
47. Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
48. És egy közülük azonnal odafutamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ad vala neki.
49. A többiek pedig [ezt] mondják vala: Hagyd el, lássuk, eljő-e Illés, hogy megszabadítsa őt?
50. Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét.
51. És íme, a templom kárpitja fölétől aljáig kettéhasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének,
52. És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada.
53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
54. A százados pedig, és akik ővele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
55. Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván neki.
56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

Jézus temetése

57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimatiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala.
62. Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
63. [Ezt] mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
64. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból, és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
65. Pilátus pedig monda nekik: Van őrségetek; menjetek, őriztessétek, amint tudjátok!
66. Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ az őrséggel.