| 1. | És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, |
| 2. | És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el, és hozzátok [ide] nekem! |
| 3. | És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. |
| 4. | Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott: |
| 5. | Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. |
| 6. | A tanítványok pedig elmenvén, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nekik, |
| 7. | Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsőruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. |
| 8. | A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra teríté, mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. |
| 9. | Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 10. | És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? |
| 11. | A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. |
| 12. | És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. |
| 13. | És monda nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. |
| 14. | És menének hozzá vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket. |
| 15. | A főpapok és írástudók pedig látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: hozsánna a Dávid fiának, haragra gerjedének, |
| 16. | És mondának neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Hallom. Sohasem olvastátok-e: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? |
| 17. | És otthagyván őket, kiméne a városból Betániába, és ott marada éjjel. |
| 18. | Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. |
| 19. | És meglátva egy fügefát az út mellett, odaméne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és monda annak: Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen! És a fügefa azonnal elszárada. |
| 20. | És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? |
| 21. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán [esett], hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, [az is] meglészen! |
| 22. | És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. |
| 23. | És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat? |
| 24. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 25. | A János keresztsége honnan vala? Mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha [azt] mondjuk, mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 26. | Ha pedig [azt] mondjuk, emberektől, félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. |
| 27. | És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 28. | De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj, fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben! |
| 29. | Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. |
| 30. | A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én [elmegyek], uram; de nem méne el. |
| 31. | E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának neki: Az első. Monda nekik Jézus: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. |
| 32. | Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki; ti pedig, akik [ezt] láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna neki. |
| 33. | Más példázatot halljatok! Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. |
| 34. | Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. |
| 35. | És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. |
| 36. | Ismét külde más szolgákat, többet, mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. |
| 37. | Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 38. | De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét! |
| 39. | És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. |
| 40. | Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? |
| 41. | Mondának neki: Mint gonoszokat, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd neki a gyümölcsöt annak idejében. |
| 42. | Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok-e az Írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt? |
| 43. | Annak okáért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és [oly] népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. |
| 44. | És aki e kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
| 45. | És a főpapok és farizeusok, hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. |
| 46. | És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt, mint prófétát. |