1. | És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl; |
2. | És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. |
3. | És hozzá menének a farizeusok, kísértvén őt és mondván: Szabad-e az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? |
4. | Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, |
5. | És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté; |
6. | Úgyhogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza! |
7. | Mondának neki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? |
8. | Monda nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg nektek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. |
9. | Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő, és aki elbocsátottat vesz el, [az is] házasságtörő. |
10. | Mondának neki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni. |
11. | Ő pedig monda nekik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem akinek adatott. |
12. | Mert vannak heréltek, akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. Aki beveheti, vegye be! |
13. | Ekkor kisgyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. |
14. | Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek! Mert ilyeneké a mennyeknek országa. |
15. | És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét. |
16. | És íme, hozzá jövén egy ember, monda neki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? |
17. | Ő pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat! |
18. | Monda neki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, |
19. | Tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint temagadat! |
20. | Monda neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? |
21. | Monda neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer és kövess engem! |
22. | Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva, mert sok jószága vala. |
23. | Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába. |
24. | Ismét mondom pedig nektek: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
25. | A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? |
26. | Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. |
27. | Akkor felelvén Péter, monda neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged: mink lesz hát minekünk? |
28. | Jézus pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az Embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét. |
29. | És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz százannyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. |
30. | Sok elsők pedig lesznek utolsók, és [sok] utolsók elsők. |