Krisztus megdicsőülése

1. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre.
2. És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3. És íme, megjelenék őnekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ővele.
4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket, és íme, szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok!
6. És a tanítványok, amint [ezt] hallák, arcra esének, és igen megrémülének.
7. Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel, és ne féljetek!
8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9. És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt az Embernek Fia a halálból.
10. És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11. Jézus pedig felelvén, monda nekik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít,
12. De mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az Ember Fiának is szenvednie kell majd őtőlük.
13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nekik.

A kórságos meggyógyítása

14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén őelőtte,
15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16. És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17. Jézus pedig felelvén, monda: Oh, hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem!
18. És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20. Jézus pedig monda nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen nektek!
21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

22. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nekik Jézus: Az Ember Fia emberek kezébe adatik,
23. És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

A templomadó

24. Mikor pedig eljutottak vala Kaperna-umba, a kétdrakmaszedők Péterhez menének, és mondának neki: A ti mesteretek nem fizeti-e a kétdrakmát?
25. Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót, a fiaiktól-e, vagy az idegenektől?
26. Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad! És felnyitván a száját, egy státert találsz [benne], azt kivévén, add oda nekik énérettem és teéretted.