| 1. | Minekutána pedig összehívta [Jézus] az ő tizenkét tanítványát, ada nekik erőt és hatalmat minden ördögök ellen és betegségek gyógyítására. |
| 2. | És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. |
| 3. | És monda nekik: Semmit az útra ne vigyetek: se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen. |
| 4. | És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. |
| 5. | És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul őellenük. |
| 6. | Kimenvén annak okáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt. |
| 7. | Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazokat, amik őáltala történtek, és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból, |
| 8. | Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg, mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. |
| 9. | És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét, kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni. |
| 10. | Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének neki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magányosan a Betsaida nevű városnak puszta helyére. |
| 11. | A sokaság pedig [ezt] megtudván, követé őt, és ő örömmel fogadván őket, szóla nekik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyítá. |
| 12. | A nap pedig hanyatlani kezdett, és a tizenkettő őhozzá járulván, monda neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. |
| 13. | Ő pedig monda nekik: Adjatok nekik ti enni! Azok pedig mondának: Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. |
| 14. | Mert valának [ott] mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével! |
| 15. | És akképpen cselekedének, és leülteték valamennyit. |
| 16. | Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit megáldá azokat, és megszegé, és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. |
| 17. | Evének azért és megelégedének mindnyájan, és felszedék, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral. |
| 18. | És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok, és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? |
| 19. | Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. |
| 20. | És monda nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. |
| 21. | Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják, |
| 22. | Ezt mondván: Szükség az Ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. |
| 23. | Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem. |
| 24. | Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énértem, az megtartja azt. |
| 25. | Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri [is], ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? |
| 26. | Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval, és a szent angyalokéval. |
| 27. | Mondom pedig nektek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. |
| 28. | És lőn e beszédek után mintegy nyolcadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. |
| 29. | És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér [és] fénylő lőn. |
| 30. | És íme, két férfiú beszél vala ővele, kik valának Mózes és Illés, |
| 31. | Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. |
| 32. | Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. |
| 33. | És lőn, mikor azok eltávoztak őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. |
| 34. | És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. |
| 35. | És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok! |
| 36. | És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban. |
| 37. | És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe. |
| 38. | És íme, egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenegyem, |
| 39. | És íme, a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált, és szaggatja őt annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. |
| 40. | És kérém a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. |
| 41. | Felelvén pedig Jézus, monda: Oh, hitetlen és elfajult nemzetség! Meddig leszek köztetek, és [meddig] tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! |
| 42. | Amíg pedig az odaméne, azonközben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. |
| 43. | Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mindazokon, amiket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: |
| 44. | Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az Embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. |
| 45. | De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől. |
| 46. | Támada pedig bennük az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. |
| 47. | Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát, egy kisgyermeket megfogván, maga mellé állítá azt, |
| 48. | És monda nekik: Valaki e kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be, és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb mindnyájan tiközöttetek, az lesz nagy. |
| 49. | Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltók őt, mivelhogy [téged] nem követ mivelünk. |
| 50. | És monda neki Jézus: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van! |
| 51. | Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, |
| 52. | És követeket külde az ő orcája előtt; és [azok] elmenvén, bemenének egy szamaritánus faluba, hogy neki [szállást] készítsenek. |
| 53. | De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. |
| 54. | Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illés is cselekedett? |
| 55. | De [Jézus] megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok, minémű lélek van tibennetek: |
| 56. | Mert az Embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba. |
| 57. | Lőn pedig mikor menének, valaki monda neki az úton: Követlek téged, Uram, valahová mégy! |
| 58. | És monda neki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. |
| 59. | Monda pedig másnak: Kövess engem! Az pedig monda: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat! |
| 60. | Monda pedig neki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát! |
| 61. | Monda pedig más is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak. |
| 62. | És monda neki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. |