| 1. | Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. |
| 2. | Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. |
| 3. | Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. |
| 4. | Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd neki, |
| 5. | Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] ő építtette nekünk. |
| 6. | Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, |
| 7. | Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. |
| 8. | Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és [ha] szolgámnak [szólok]: Tedd ezt, azt teszi. |
| 9. | Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék őrajta, és hátrafordulván, monda az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam! |
| 10. | És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák. |
| 11. | És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba, és az ő tanítványai sokan menének ővele, és nagy sokaság. |
| 12. | Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoznak vala ki, egyetlenegy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele. |
| 13. | És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda neki: Ne sírj! |
| 14. | És odamenvén, illeté a koporsót, a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, neked mondom, kelj föl! |
| 15. | És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. |
| 16. | És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt miköztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. |
| 17. | És kiméne őfelőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba. |
| 18. | És Jánosnak mindezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, |
| 19. | Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk? |
| 20. | Mikor azért azok a férfiak hozzá mentek, mondának: Keresztelő János küldött minket tehozzád, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk? |
| 21. | Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát. |
| 22. | És felelvén Jézus, monda nekik: Elmenvén, mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik. |
| 23. | És boldog, valaki énbennem meg nem botránkozik. |
| 24. | Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat-e? |
| 25. | Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-e? Íme, akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. |
| 26. | Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-e? Bizony mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. |
| 27. | Ez az, aki felől meg van írva: Íme, én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, ki elkészíti előtted a te utadat. |
| 28. | Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb őnála. |
| 29. | És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével. |
| 30. | A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg őtőle. |
| 31. | Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? És mihez hasonlók? |
| 32. | Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok. |
| 33. | Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. |
| 34. | Eljött az Embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. |
| 35. | És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól. |
| 36. | Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék; annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. |
| 37. | És íme, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom[szelence drága] kenetet. |
| 38. | És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel. |
| 39. | Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös. |
| 40. | És felelvén Jézus, monda neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. És az monda: Mester, mondjad! |
| 41. | Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. |
| 42. | És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? |
| 43. | Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És [Jézus] monda neki: Igazán ítéltél. |
| 44. | És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál, ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. |
| 45. | Engem meg nem csókolál, ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni. |
| 46. | Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat. |
| 47. | Minek okáért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. |
| 48. | És monda annak: Megbocsáttattak neked a te bűneid! |
| 49. | És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? |
| 50. | Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! |