| 1. | Jézus pedig Szent Lélekkel telve visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába |
| 2. | Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. |
| 3. | És monda neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré! |
| 4. | Jézus pedig felele neki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével! |
| 5. | Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá neki e föld minden országait egy szempillantásban, |
| 6. | És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. |
| 7. | Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. |
| 8. | Felelvén pedig Jézus, monda neki: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! |
| 9. | Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét, |
| 10. | Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol tefelőled, hogy megőrizzenek téged; |
| 11. | És: Kezükben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe. |
| 12. | Felelvén pedig Jézus, monda neki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! |
| 13. | És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre. |
| 14. | Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába, és híre méne neki az egész környéken. |
| 15. | És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől. |
| 16. | És méne Názáretbe, ahol felneveltetett, és beméne szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. |
| 17. | És adák neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: |
| 18. | Az Úrnak lelke [van] énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, |
| 19. | Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. |
| 20. | És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve. |
| 21. | Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra. |
| 22. | És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-e ez? |
| 23. | És monda nekik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is cselekedd meg azokat! |
| 24. | Monda pedig: Bizony mondom nektek: egy próféta sem kedves az ő hazájában. |
| 25. | És igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész tartományban nagy éhség volt, |
| 26. | Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Szidonnak Sareptájába az özvegyasszonyhoz. |
| 27. | És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán. |
| 28. | És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották. |
| 29. | És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül, és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák. |
| 30. | Ő azonban közöttük átmenve eltávozék. |
| 31. | És leméne Kapernaumba, Galilea városába, és tanítja vala azokat szombatnapokon. |
| 32. | És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala. |
| 33. | És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon kiálta, |
| 34. | Mondván: Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Istennek ama Szentje! |
| 35. | És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta neki semmit. |
| 36. | És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek? |
| 37. | És elterjede a hír őfelőle a környék minden helyén. |
| 38. | Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte. |
| 39. | És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt, és ő azonnal felkelvén, szolgála nekik. |
| 40. | A nap lementével pedig mindenek, akiknek különféle betegeik valának, őhozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket. |
| 41. | Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus. |
| 42. | A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzá menének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük. |
| 43. | Ő pedig monda nekik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nekem az Istennek országát, mert azért küldettem. |
| 44. | És prédikál vala Galilea zsinagógáiban. |