| 1. | És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, |
| 2. | És mondának neki, így szólván: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta? |
| 3. | Felelvén pedig, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem: |
| 4. | A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől? |
| 5. | Azok pedig tanakodának maguk közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: mennyből, [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 6. | Ha pedig [ezt] mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt. |
| 7. | Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala]. |
| 8. | És Jézus monda nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 9. | És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. |
| 10. | És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. |
| 11. | És még másik szolgát is külde, de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. |
| 12. | És még harmadikat is külde, de azok azt is megsebesítvén, kiveték. |
| 13. | Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat, talán azt, ha látják, megbecsülik. |
| 14. | De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! |
| 15. | És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? |
| 16. | Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! |
| 17. | Ő pedig reájuk tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé? |
| 18. | Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
| 19. | És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket őreá vetni azon órában; de félének a néptől, mert megérték, hogy őellenük mondta e példázatot. |
| 20. | Annak okáért vigyázván őreá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magukat, hogy őt megfogják beszédében, hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. |
| 21. | Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod. |
| 22. | Szabad-e nekünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? |
| 23. | Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? |
| 24. | Mutassatok nekem egy pénzt! Kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. |
| 25. | Ő pedig monda nekik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! |
| 26. | És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. |
| 27. | Hozzá menvén pedig a szadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, |
| 28. | Mondván: Mester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. |
| 29. | Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; |
| 30. | A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg; |
| 31. | Akkor a harmadik vette el azt, és hasonlóképpen mind a heten is, és nem hagytak magot, és meghaltak. |
| 32. | Mindezek után pedig meghalt az asszony is. |
| 33. | A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a hétnek felesége volt. |
| 34. | És felelvén, monda nekik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak, |
| 35. | De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, |
| 36. | Mert meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. |
| 37. | Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. |
| 38. | Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene]; mert mindenek élnek őneki. |
| 39. | Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! |
| 40. | És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. |
| 41. | Monda pedig nekik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia, |
| 42. | Holott maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak: ülj az én jobb kezem felől, |
| 43. | Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 44. | Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát neki? |
| 45. | És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: |
| 46. | Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, és a lakomákon a fő helyeket; |
| 47. | Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |