| 1. | És bemenvén, általméne Jerikón. |
| 2. | És íme, [vala ott] egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő vala, és gazdag. |
| 3. | És igyekezék Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. |
| 4. | És előrefutván, felhága egy eperfügefára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő. |
| 5. | És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom! |
| 6. | És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. |
| 7. | És mikor [ezt] látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra. |
| 8. | Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négyannyit adok helyébe. |
| 9. | Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia! |
| 10. | Mert azért jött az Embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. |
| 11. | És mikor azok ezeket hallották, folytatá, és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. |
| 12. | Monda azért: Egy nemesember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. |
| 13. | Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nekik tíz gírát, és monda nekik: Kereskedjetek, míg megjövök! |
| 14. | Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mirajtunk! |
| 15. | És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. |
| 16. | Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. |
| 17. | Ő pedig monda neki: Jól vagyon, jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városon! |
| 18. | És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. |
| 19. | Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon! |
| 20. | És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam, |
| 21. | Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed, amit nem [te] tettél el, és aratod, amit nem [te] vetettél. |
| 22. | Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem [én] tettem el, és aratom, amit nem [én] vetettem. |
| 23. | Miért nem adtad azért az én pénzemet a [pénzváltók] asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza? |
| 24. | És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van! |
| 25. | És mondának neki: Uram, tíz gírája van! |
| 26. | [És ő monda]: Mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. |
| 27. | Sőt, ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem! |
| 28. | És ezeket mondván, megy vala elöl, felmenvén Jeruzsálembe. |
| 29. | És lőn, mikor közelgetett Bétfágéhoz és Betániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, |
| 30. | Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba, melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide! |
| 31. | És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. |
| 32. | És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nekik mondotta. |
| 33. | És mikor a vemhet eloldák, mondának nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? |
| 34. | Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. |
| 35. | Elvivék azért azt Jézushoz, és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reáhelyezteték. |
| 36. | És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. |
| 37. | Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, |
| 38. | Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! |
| 39. | És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának neki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! |
| 40. | És ő felelvén, monda nekik: Mondom nektek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani! |
| 41. | És mikor közeledett, látván a várost, síra azon, |
| 42. | Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik neked a te békességedre [valók]! De most elrejtettek a te szemeid elől. |
| 43. | Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid tekörülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged. |
| 44. | És a földre tipornak téged és a te fiaidat tebenned, és nem hagynak tebenned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. |
| 45. | És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban, |
| 46. | Mondván nekik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek! |
| 47. | És tanít vala mindennap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni. |
| 48. | És nem találták el, mit cselekedjenek, mert az egész nép őrajta függ vala, [reá] hallgatván. |