| 1. | Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek, de jaj annak, aki által esnek! |
| 2. | Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. |
| 3. | Őrizzétek meg magatokat; ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg neki! |
| 4. | És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki! |
| 5. | És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! |
| 6. | Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne nektek. |
| 7. | Kicsoda pedig tiközületek az, aki ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? |
| 8. | Sőt, nem ezt mondja-e neki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, és azután egyél és igyál te? |
| 9. | Avagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt művelte, amit neki parancsolt? Nem gondolom. |
| 10. | Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik nektek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. |
| 11. | És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Szamariának és Galileának közepette méne által. |
| 12. | És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának, |
| 13. | És felemelék szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! |
| 14. | És mikor őket látta, monda nekik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak! És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. |
| 15. | Egy pedig őközülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval. |
| 16. | És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván neki; és az szamariabeli vala. |
| 17. | Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg? A kilence pedig hol van? |
| 18. | Nem találkoztak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? |
| 19. | És monda neki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott. |
| 20. | Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nekik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. |
| 21. | Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; mert íme, az Isten országa tibennetek van. |
| 22. | Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az Ember Fiának napjai közül, és nem láttok. |
| 23. | És mondják majd nektek: Íme itt, vagy: Íme amott [van]; de ne menjetek el, és ne kövessétek! |
| 24. | Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy lesz az Embernek Fia is az ő napján. |
| 25. | De előbb sokat kell neki szenvednie, és megvettetnie e nemzetségtől. |
| 26. | És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az Ember Fiának napjaiban is. |
| 27. | Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte. |
| 28. | Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek; |
| 29. | De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett. |
| 30. | Ezenképpen lesz azon a napon, melyen az Embernek Fia megjelenik. |
| 31. | Aznap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra! |
| 32. | Emlékezzetek Lót feleségére! |
| 33. | Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. |
| 34. | Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 35. | Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 36. | Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. |
| 37. | És felelvén, mondának neki: Hol, Uram? Ő pedig monda nekik: Ahol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk. |