| 1. | És lőn, mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala őutána. |
| 2. | És íme, egy vízkóros ember vala őelőtte. |
| 3. | És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-e szombat[nap]on gyógyítani? |
| 4. | Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. |
| 5. | És felelvén nekik, monda: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? |
| 6. | És nem felelhetnek vala őellene semmit ezekre. |
| 7. | És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észrevevé, mi módon válogatják a fő helyeket, mondván nekik: |
| 8. | Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hívott meg az, |
| 9. | És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd neked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. |
| 10. | Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre, hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor neked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. |
| 11. | Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. |
| 12. | Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék neked. |
| 13. | Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat. |
| 14. | És boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza neked, mert majd visszafizettetik neked az igazak feltámadásakor. |
| 15. | Hallván pedig ezeket egy azok közül, akik [ővele] együtt ülnek vala, monda neki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában. |
| 16. | Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; |
| 17. | És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! |
| 18. | És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első monda neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! |
| 19. | És a másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! |
| 20. | A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. |
| 21. | Mikor azért az a szolga hazament, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utcáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide! |
| 22. | És monda a szolga: Uram, meglett, amint parancsolád, és mégis van hely. |
| 23. | Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni [mindenkit], hogy megteljék az én házam; |
| 24. | Mert mondom nektek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat! |
| 25. | Megy vala pedig ővele nagy sokaság, és megfordulván, monda azoknak: |
| 26. | Ha valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. |
| 27. | És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és énutánam jő, nem lehet az én tanítványom. |
| 28. | Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-e mivel elvégezze? |
| 29. | Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja, |
| 30. | Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! |
| 31. | Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki őellene húszezerrel jött? |
| 32. | Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. |
| 33. | Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. |
| 34. | Jó a só; de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? |
| 35. | Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. Akinek van füle a hallásra, hallja! |