| 1. | Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala. |
| 2. | Monda azért nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába! |
| 3. | Menjetek el; íme, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. |
| 4. | Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek! |
| 5. | Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! |
| 6. | És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, tireátok tér vissza. |
| 7. | Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők [adnak]: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról házra! |
| 8. | És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak, |
| 9. | És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa! |
| 10. | Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: |
| 11. | Még a port is, amely reánk ragadt a ti városotokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok! |
| 12. | Mondom pedig nektek, hogy a szodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé. |
| 13. | Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban lettek volna azok a csodák, melyek tebenned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. |
| 14. | Hanem Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem nektek. |
| 15. | És te, Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni! |
| 16. | Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött. |
| 17. | Visszatére pedig a hetven [tanítvány] örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által! |
| 18. | Ő pedig monda nekik: Látám a Sátánt mint a villámlást lehullani az égből. |
| 19. | Íme, adok nektek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat nektek. |
| 20. | De azon ne örüljetek, hogy a lelkek nektek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben! |
| 21. | Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. |
| 22. | Mindent nekem adott az én Atyám; és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, hanem [csak] a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. |
| 23. | És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. |
| 24. | Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották. |
| 25. | És íme, egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? |
| 26. | Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva, mint olvasod? |
| 27. | Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből, és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat! |
| 28. | Monda pedig annak: Jól felelél, ezt cselekedd, és élsz! |
| 29. | Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? |
| 30. | Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [kezé]be esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén elmenének, és otthagyák félholtan. |
| 31. | Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé. |
| 32. | Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és [azt] látta, elkerülé. |
| 33. | Egy szamaritánus pedig az úton menvén odaért, ahol az vala, és mikor azt látta, könyörületességre indula. |
| 34. | És hozzá járulván bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki. |
| 35. | Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda neki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül ráköltesz, én mikor visszatérek, megadom neked. |
| 36. | E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók [kezébe] esett? |
| 37. | Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért neki Jézus: Eredj el, és te [is] akképpen cselekedjél! |
| 38. | Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Márta nevű asszony pedig befogadá őt házába. |
| 39. | És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. |
| 40. | Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-e arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem! |
| 41. | Felelvén pedig, monda neki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. |
| 42. | De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle. |