| 1. | Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utca szegletére. |
| 2. | Sionnak drága fiait, akik becsesebbek valának, mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának. |
| 3. | Még a sárkányok is odanyújtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struccmadarak a pusztában. |
| 4. | A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, aki nyújtott volna nekik. |
| 5. | Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utcákon; akik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik. |
| 6. | Bizony, nagyobb az én népem leányának bűnhődése Szodoma bűnhődésénél, amely elsüllyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé. |
| 7. | Az ő nazireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testük pirosabb vala, mint a korál, termetük mint a zafír. |
| 8. | [De most] feketébb az ő ábrázatuk a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa. |
| 9. | Jobban jártak, akik fegyverrel ölettek meg, mint akik éhen vesztek el, mert azok átveretve múltak ki, [ezek pedig] a mező termésének hiánya miatt. |
| 10. | Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor. |
| 11. | Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentumait. |
| 12. | Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin. |
| 13. | Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt [van ez], akik az igazaknak vérét ontották abban. |
| 14. | Tántorogtak, mint vakok az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették. |
| 15. | Távozzatok! Tisztátalan! – kiáltották azoknak. Távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig! |
| 16. | Az Úr haragja oszlatta el őket, többé nem tekint reájuk, [mivelhogy] a papok orcáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek. |
| 17. | Még mikor megvoltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg. |
| 18. | Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utcáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk! |
| 19. | Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk. |
| 20. | Orrunk lehelete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, akiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között. |
| 21. | Örülj és vigadozz, Edom leánya, aki Uz földjén lakozol, [mert] még terád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel! |
| 22. | Eltöröltetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya, fölfedi a te bűneidet. |