1. |
Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utca szegletére.
|
2. |
Sionnak drága fiait, akik becsesebbek valának, mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.
|
3. |
Még a sárkányok is odanyújtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struccmadarak a pusztában.
|
4. |
A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, aki nyújtott volna nekik.
|
5. |
Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utcákon; akik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.
|
6. |
Bizony, nagyobb az én népem leányának bűnhődése Szodoma bűnhődésénél, amely elsüllyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.
|
7. |
Az ő nazireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testük pirosabb vala, mint a korál, termetük mint a zafír.
|
8. |
[De most] feketébb az ő ábrázatuk a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.
|
9. |
Jobban jártak, akik fegyverrel ölettek meg, mint akik éhen vesztek el, mert azok átveretve múltak ki, [ezek pedig] a mező termésének hiánya miatt.
|
10. |
Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.
|
11. |
Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentumait.
|
12. |
Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.
|
13. |
Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt [van ez], akik az igazaknak vérét ontották abban.
|
14. |
Tántorogtak, mint vakok az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.
|
15. |
Távozzatok! Tisztátalan! – kiáltották azoknak. Távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!
|
16. |
Az Úr haragja oszlatta el őket, többé nem tekint reájuk, [mivelhogy] a papok orcáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
|
17. |
Még mikor megvoltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.
|
18. |
Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utcáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
|
19. |
Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
|
20. |
Orrunk lehelete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, akiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között.
|
21. |
Örülj és vigadozz, Edom leánya, aki Uz földjén lakozol, [mert] még terád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel!
|
22. |
Eltöröltetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya, fölfedi a te bűneidet.
|