Júda nyomorúsága és gyalázata

1. Jaj, de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utca szegletére.
2. Sionnak drága fiait, akik becsesebbek valának, mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának.
3. Még a sárkányok is odanyújtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struccmadarak a pusztában.
4. A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, aki nyújtott volna nekik.
5. Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utcákon; akik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik.
6. Bizony, nagyobb az én népem leányának bűnhődése Szodoma bűnhődésénél, amely elsüllyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé.
7. Az ő nazireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testük pirosabb vala, mint a korál, termetük mint a zafír.
8. [De most] feketébb az ő ábrázatuk a koromnál, nem ismerik meg őket az utcákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.
9. Jobban jártak, akik fegyverrel ölettek meg, mint akik éhen vesztek el, mert azok átveretve múltak ki, [ezek pedig] a mező termésének hiánya miatt.
10. Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor.
11. Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentumait.
12. Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin.
13. Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt [van ez], akik az igazaknak vérét ontották abban.
14. Tántorogtak, mint vakok az utcákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették.
15. Távozzatok! Tisztátalan! – kiáltották azoknak. Távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig!
16. Az Úr haragja oszlatta el őket, többé nem tekint reájuk, [mivelhogy] a papok orcáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek.
17. Még mikor megvoltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.
18. Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utcáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk!
19. Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk.
20. Orrunk lehelete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, akiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között.
21. Örülj és vigadozz, Edom leánya, aki Uz földjén lakozol, [mert] még terád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel!
22. Eltöröltetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya, fölfedi a te bűneidet.