| 1. | És gonoszul cselekedének az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a midiániták kezébe hét esztendeig. |
| 2. | És hatalmat vőn a midiániták keze az Izraelen, és a midiánitáktól [való féltükben] készítették maguknak az Izrael fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak. |
| 3. | Mert ha vetett Izrael, [mindjárt ott]termettek a midiániták, az amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek. |
| 4. | És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat. |
| 5. | Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák úgy, hogy sem nekik maguknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt. |
| 6. | Mikor azért igen megnyomorodott az Izrael a midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai. |
| 7. | Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt, |
| 8. | Prófétát külde az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából, |
| 9. | És én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, akiket kiűztem előletek, és nektek adtam az ő földjüket. |
| 10. | És mondék nektek: Én, az Úr vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földjén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra. |
| 11. | És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midiániták orcája elől. |
| 12. | Ekkor megjelenék neki az Úrnak angyala, és monda neki: Az Úr veled, erős férfiú! |
| 13. | Gedeon pedig monda neki: Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? És hol vannak minden ő csodadolgai, amelyekről beszéltek nekünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a midiániták kezébe. |
| 14. | És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged? |
| 15. | És monda neki: Kérlek, uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. |
| 16. | És monda neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert. |
| 17. | Ő pedig monda neki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nekem valamely jelt, hogy te szólasz énvelem. |
| 18. | El ne menj, kérlek, innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe! Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz. |
| 19. | Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá neki. |
| 20. | És monda neki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedék. |
| 21. | Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltűnt az ő szemei elől. |
| 22. | Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nekem, Uram, Istenem, mert az Úrnak angyalát láttam színről színre. |
| 23. | És monda neki az Úr: Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg! |
| 24. | És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [azaz: az Úr a béke], mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában], Ofrában. |
| 25. | És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr neki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hétéves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé, és a berket, amely amellett van, vágd ki! |
| 26. | És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek tetején alkalmatos helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égő áldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz! |
| 27. | Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn [maga mellé] az ő szolgái közül, és akképpen cselekedék, amint megmondotta vala neki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg. |
| 28. | Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme, [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték. |
| 29. | És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utánakérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot. |
| 30. | Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a berket, amely mellette volt! |
| 31. | Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őt? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig! Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott! |
| 32. | És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ővele Baál, mert lerontotta az ő oltárát. |
| 33. | És mikor az egész Midián és Amálek és a napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében, |
| 34. | Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát], hogy őt kövesse. |
| 35. | És követeket külde egész Manasséba, és egybegyűle az is őutána; és követeket külde Áserbe és Zebulonba és Naftaliba, és feljövének eleikbe. |
| 36. | És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amiképpen mondottad, |
| 37. | Íme, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, [és] ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz lesz: erről megtudom, hogy [valóban] az én kezem által szabadítod meg Izraelt, amint mondottad. |
| 38. | És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. |
| 39. | És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod énellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. |
| 40. | És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn. |