| 1. | Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: |
| 2. | Hogy a vezérek vezettek Izraelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat! |
| 3. | Halljátok meg, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének. |
| 4. | Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről: Megrendült a föld, csepegett az ég, A fellegek is víztől áradának. |
| 5. | A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt, Még ez a Sínai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt. |
| 6. | Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek. |
| 7. | Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképpen, Mígnem én, Debora, felkelék, Felkelék Izrael anyjaként. |
| 8. | Új isteneket ha választott [a nép], Mindjárt [kigyúlt] a harc a kapuk előtt; De pajzs és dárda avagy láttatott-e A negyvenezreknél az Izrael között? |
| 9. | Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat! |
| 10. | Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szőnyegeken És akik gyalog jártok: [mind] énekeljetek! |
| 11. | Az íjászok szavával a vízmerítők között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az ő faluihoz való igazságait Izraelben, Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe! |
| 12. | Kelj fel, kelj fel, Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel, Bárák, és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia! |
| 13. | Akkor lejött a hősök maradéka, Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen. |
| 14. | Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják. |
| 15. | És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követőivel. [Csak] a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások. |
| 16. | Miért [maradtál] ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások! |
| 17. | Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért időzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél. |
| 18. | [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, És Naftali, a mezőség magaslatain! |
| 19. | Királyok jöttek, harcoltak; Akkor harcoltak a Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, [De] egy darab ezüstöt sem vettek. |
| 20. | Az égből harcoltak, A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával! |
| 21. | A Kison patakja seprette el őket; Az őspatak, a Kison patakja! Végy erőt, én lelkem! |
| 22. | Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt. |
| 23. | Átkozzátok Mérozt, mond az Úr kö-vetje, Átkozva átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé. |
| 24. | De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A keneus Héber felesége, A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott! |
| 25. | [Az] vizet kért, ő tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét. |
| 26. | Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát, |
| 27. | Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve. |
| 28. | Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: „Miért késik megjőni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?” |
| 29. | Fejedelemasszonyainak legokosabbjai válaszolnak neki; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti: |
| 30. | „Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.” |
| 31. | Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram! De akik téged szeretnek, [tündököljenek], mint a kelő nap az ő erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig. |