| 1. | Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által kísértse Izraelt, azokat, akik nem ismerték a Kánaánért való harcokat, |
| 2. | Csak azért, hogy az Izrael fiainak nemzetségei megismerjék, hogy tanítsa őket hadakozásra, csak azokat, akik azelőtt ezt nem tudták: |
| 3. | A filiszteusok öt fejedelemsége, a kananeusok mindnyájan, és a szidoniusok, meg a kivveusok, akik a Libanon hegyén laknak, a Baálhermon hegyétől fogva Hamath bemeneteléig. |
| 4. | Kik azért hagyattak meg, hogy megkísértse általuk az Úr Izraelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak, melyeket parancsolt az ő atyáiknak Mózes által. |
| 5. | Így az Izrael fiai a kananeusok, khitteusok, emoreusok, perizeusok, kivveusok és jebuzeusok között laktak, |
| 6. | És azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig odaadták azok fiainak, és szolgálák azoknak isteneit. |
| 7. | És gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szemei előtt, és elfelejtkezének az Úrról, az ő Istenükről, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak. |
| 8. | Ezért felgerjedt az Úrnak haragja az Izrael ellen, és adá őket Kusán-Risathaimnak, Mezopotámia királyának kezébe, és nyolc évig szolgáltak az Izrael fiai Kusán-Risathaimnak. |
| 9. | Ekkor az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét. |
| 10. | És az Úrnak lelke vala őrajta, és bíráskodott Izraelben, és amint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kusán-Risathaimot, Mezopotámia királyát, és ránehezült keze Kusán-Risathaimra. |
| 11. | És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghalt Othniel, a Kénáz fia. |
| 12. | De az Izrael fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei előtt, és megerősítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izrael ellen azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei előtt. |
| 13. | Ez magához gyűjtötte Ammonnak és Amáleknek fiait, és elment, és megverte Izraelt, és elfoglalták a pálmák városát. |
| 14. | És szolgálák az Izrael fiai Eglont, a Moáb királyát tizennyolc esztendeig. |
| 15. | Ekkor [megint] az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, Gérának fiát, ki Jemininek volt a fia, aki suta volt. És mikor az Izrael fiai ajándékot küldének általa Eglonnak, Moáb királyának, |
| 16. | Ehud szerze magának egy kétélű kardot, egysingnyi hosszút, és azt az ő ruhája alatt a jobb tomporára övezé. |
| 17. | És bemutatá az ajándékot Eglonnak, Moáb királyának. Eglon pedig igen kövér ember vala. |
| 18. | És lőn, hogy mikor elvégezé az ajándék bemutatását, elbocsátá az embereket, akik az ajándékot vitték vala. |
| 19. | Ő maga pedig visszatért a Gilgál közelében lévő kőbányáktól, és monda: Titkos beszédem van veled, oh király! És ez monda: Hallgass! És kimenének előle mindnyájan, kik állanak vala körülötte. |
| 20. | És Ehud akkor ment be hozzá, mikor éppen az ő hűsölő felházában ült magányosan, és monda Ehud neki: Istennek beszéde van nálam tehozzád. És fölkele [az] a királyi székből. |
| 21. | Akkor kinyújtá Ehud az ő bal kezét, és kirántá kardját a jobb tomporáról, és beleüté azt annak hasába. |
| 22. | És beméne még a markolatja is a vasa után, és berekeszté a háj a fegyver vasát, mert nem vonta ki a kardot annak hasából, sőt átment annak vékonyán. |
| 23. | Általméne pedig Ehud a csarnokon, minekutána bevonta maga után a felház ajtait, és bezárta. |
| 24. | Amint ő kiméne, jövének annak szolgái, és láták, hogy íme, a felház ajtai be vannak zárva, és mondának: Bizonyára szükségét végzi a hűsölő kamarájában. |
| 25. | De mikor váltig várakoztak, és íme, nem nyitotta meg a felház ajtaját, fogák a kulcsot és megnyiták: és íme, az ő uruk ott feküdt a földön halva. |
| 26. | Ehud pedig elmenekült vala, míg azok késedelmezének, és elhaladván a kőbányák mellett, Szeiráhba futott. |
| 27. | És amikor [oda] megérkezett, kürtjébe fújt az Efraim hegyén, és alámenének ővele az Izrael fiai a hegyről, és ő előttük. |
| 28. | És monda nekik: Jertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr a ti ellenségeteket, Moábot. És levonultak őutána, és elfoglalák a Jordán réveit, [melyek] Moáb felé [vezettek], és nem engedtek azokon senkit általkelni. |
| 29. | És leöltek a moábiták közül akkor mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült el. |
| 30. | Így aláztatott meg Moáb abban az időben Izrael keze alatt. És megnyugovék a föld nyolcvan esztendeig. |
| 31. | Őutána pedig Sámgár, Anáthnak fia volt [bíró], aki hatszáz filiszteus férfiút ölt meg egy ökörösztökével, és megszabadítá ő is Izraelt. |