| 1. | És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá. |
| 2. | A gázabelieknek pedig [mikor megmondották], mondván: Ide jött Sámson, körülvevék őt, és leselkedének őutána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük őt. |
| 3. | És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik. |
| 4. | És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek neve Delila volt. |
| 5. | És felmenének őhozzá a filiszteusok fejedelmei, és mondának neki: Kérdezd ki őt és tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkötözzük és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk neked ezerszáz ezüst[siklust]. |
| 6. | És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nekem, miben van a te nagy erőd, és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged? |
| 7. | És felele neki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzzsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök, és [olyan] leszek, mint más ember. |
| 8. | Akkor hoztak neki a filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, amely még nem volt száraz, és megkötözé őt azzal. |
| 9. | A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképpen elszakad a csepűfonal, ha tűz éri, és ki nem tudódék, miben volt az ő ereje. |
| 10. | És monda Delila Sámsonnak: Íme, rászedtél, és hazugságot szóltál nekem, most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni? |
| 11. | Ő pedig monda neki: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint más ember. |
| 12. | És vett Delila új köteleket, és megkötözte őt velük, és monda neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (Mert ott leselkedtek utána a hálókamarában.) De ő letépte azokat karjairól, mint a fonalat. |
| 13. | És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nekem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? Ő pedig monda neki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékát a nyüstfonállal. |
| 14. | És szeggel megerősítvén a [zugolyt], monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat. |
| 15. | Ekkor monda neki [Delila]: Miképpen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd! |
| 16. | Mikor aztán őt mindennap zaklatta szavaival, és gyötörte őt, halálosan belefáradt a lelke, |
| 17. | És kitárta előtte egész szívét, és monda neki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és [olyan] leszek, mint akármely ember. |
| 18. | És mikor látta Delila, hogy kitárta volna előtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzené: Jöjjetek fel ez egyszer, mert ő kitárta nekem egész szívét! És felmentek őhozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezükben. |
| 19. | És elaltatta őt az ő térdein, és előhívott egy férfiút, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát, és kezdé őt kínozni. És eltávozott tőle az ő ereje. |
| 20. | És monda: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az ő álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott őtőle. |
| 21. | De a filiszteusok megfogták őt, és kiszúrták szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban. |
| 22. | De az ő fejének haja újra kezdett nőni, miután megnyíretett. |
| 23. | És mikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy az ő istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket! |
| 24. | És [mikor] látta őt a nép, dicsérték az ő istenüket, mert – mondának – kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és aki sokakat megölt miközülünk. |
| 25. | Lőn pedig, hogy mikor megvidámult az ő szívük, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék előttünk! És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék őelőttük, és az oszlopok közé állították őt. |
| 26. | Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézen fogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk! |
| 27. | A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok összes fejedelmei, és a tetőzeten közel háromezren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői. |
| 28. | Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, énrólam, és erősíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, oh Isten! Hadd álljak egyszer bosszút a filiszteusokon két szemem világáért! |
| 29. | És átfogta Sámson a két középső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájuk támaszkodott. |
| 30. | És monda Sámson: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! És nagy erővel megrándította [az oszlopokat], és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgyhogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében. |
| 31. | És lementek az ő testvérei és atyjának egész háza, és elvivék őt, és hazatérvén, eltemették Córa és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izraelt. |