| 1. | Az Úrnak igéje, amely lőn Jóelhez, a Petuel fiához. |
| 2. | Vének, halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy a ti atyáitoknak idejében? |
| 3. | Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek! |
| 4. | Amit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és amit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és amit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. |
| 5. | Serkenjetek fel, részegek, és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók, a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól! |
| 6. | Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan; fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. |
| 7. | Pusztává tette szőlőmet, összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta, fehérlenek annak ágai. |
| 8. | Keseregj, mint a szűz, aki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért. |
| 9. | Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. |
| 10. | Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona, kiszáradt a must, kiapadt az olaj. |
| 11. | Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők, jajgassatok, szőlőművesek: a búzáért és az árpáért, mert elveszett a mező aratása! |
| 12. | Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. |
| 13. | Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái, jöjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától. |
| 14. | Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz! |
| 15. | Jaj ez a nap! Bizony, közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. |
| 16. | Hát nem szemünk láttára irtatott-e ki az élelem, az öröm és vigasság Istenünk házából?! |
| 17. | Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök, mert kiaszott a gabona. |
| 18. | Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is! |
| 19. | Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virágait, és láng perzselte le a mező minden fáját. |
| 20. | A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virágait. |