1-5 | A kegyes Jób jóléte |
6-22 | Jób önmegadása nehéz megpróbáltatásokban |
1-13 | Jóbot a Sátán Isten előtt tovább vádolja, betegséggel veri; a felesége keseríti és három barátja meglátogatja |
1-26 | Jób ajka átokszóra nyílik |
1-21 | Elifáz első beszéde: Isten nem büntet ártatlant |
1-27 | Folytatás: az istentelen elvész; a ki Isten előtt meghajlik, az megszabadul |
1-30 | Jób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt |
1-21 | Folytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélje meg őt |
1-22 | Bildád első beszéde: csak bűnbánat lehet Jób számára a boldogságra vivő út; az istentelenek elvesznek |
1-35 | Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet |
1-22 | Folytatás: Jób panaszkodik, hogy Isten a maga teremtményét oly súlyosan meglátogatja |
1-20 | Czófár első beszéde: Jób a mindentudó Isten előtt alázza meg magát |
1-25 | Jób harmadik védekezése: korholja barátainak felfuvalkodott bölcseségét és felülmúlja őket Isten korlátlan hatalmának rajzolásában |
1-28 | Folytatás: Jób barátait magukat is óva figyelmezteti Isten igazságosságára és felségére, melytől megilletődötten elkezdi Istenhez intézett beszédét |
1-22 | Befejezés: Jób panaszkodik az ember semmisége miatt és hiába keres vigasztaló reménységet |
1-35 | Elifáz második beszéde: feddi Jóbot vakmerő szavaiért és rajzolja az istentelenek nyomorúságát |
1-23 | Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát |
1-15 | Folytatás: Jób maga körül nem lát mást, csak nyomorúságot és maga előtt csak a sírt |
1-21 | Bildád második beszéde: Jóbhoz intézett keserű megszólítása után az istentelenek elkerülhetetlen veszedelmét rajzolja |
1-29 | Jób ötödik védekezése: panaszkodik barátainak keménysége miatt, rajzolja nagy nyomorúságát, de végül arra a boldog bizonyosságra emelkedik, hogy az ő Megváltója él |
1-29 | Czófár második beszéde: felhozza azt a mondást, hogy: az istentelenek vigassága rövid |
1-34 | Jób hatodik védekezése: az istenteleneknek néha mégis jól van dolguk az ítéletig |
1-30 | Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti |
1-17 | Jób hetedik védekezése: óhajtja, bár remény nélkül, hogy vajha Isten ítélő széke elé állhatna |
1-25 | Folytatás: Istennek az istentelenek iránt való elnézése titokszerű |
1-6 | Bildád utolsó beszéde: mi az ember Isten előtt! |
1-14 | Jób nyolcadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét |
1-23 | Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje |
1-28 | A természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsesége kikutathatatlan; az ahhoz vezető út az istenfélelem |
1-25 | Jób rajzolja elébbi boldogságát |
1-31 | Jób leírja mostani nyomorúságát |
1-40 | Jób beszédeinek befejezése: erősíti, hogy feddhetetlenül járt Isten és emberek előtt |
1-22 | Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkát |
1-33 | Folytatás: Elihu feddi Jóbot a miért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek |
1-37 | Elihu második beszéde: feddi Jóbnak vakmerő szavait. A Mindenható az ítéletet el nem fordítja |
1-16 | Elihu harmadik beszéde: az ember csak magának árt panaszkodásával. Isten igaz ítéletet tart |
1-34 | Elihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal |
1-23 | Elihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban |
1-38 | Az Úrnak első beszéde a forgószélből. Leírja a teremtésben és világkormányzásban nyilatkozó csodákat és lesújtja Jób bölcselkedését |
1-33 | Folytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcseségét tanusítják |
34-38 | Jób megalázza magát Isten előtt |
1-19 | Az Úrnak második beszéde a forgószélből: a „behemót” az Úr erejét mutatja |
1-34 | Folytatás: a „leviáthán” rajzolja Isten a hatalmát |
1-6 | Jób töredelme |
7-9 | Isten igazat ád Jóbnak barátaival szemben |
10-17 | Isten megáldja Jóbot jobban mint az előtt |