1. |
Ezt mondja az Úr: Íme, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, akik az én ellenségem szívében lakoznak.
|
2. |
És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják őt, és földjét kiüresítik, mert mindenfelől ellene lesznek a veszedelem napján.
|
3. |
A kézívesre kézíves vonja fel íját, és arra, aki páncéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét,
|
4. |
És essenek el megöletve a káldeusok földjén, és átverve az ő utcáin,
|
5. |
Mert nem hagyatott el Izrael és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földjük rakva vétekkel az Izraelnek Szentje ellen.
|
6. |
Fussatok ki Babilonból, és ki-ki mentse meg az ő lelkét, ne vesszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdem szerint!
|
7. |
Aranypohár volt Babilon az Úr kezében, amely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek.
|
8. |
Hamar elesett Babilon és összeomlott, jajgassatok felette, kössétek be balzsammal az ő sebét, hátha meggyógyul!
|
9. |
Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk ki-ki a maga földjére, mert az égig hatott az ő ítélete, és felemelkedett a felhőkig.
|
10. |
Kihozta az Úr a mi igazságainkat, jertek és beszéljük meg Sionban az Úrnak, a mi Istenünknek dolgát!
|
11. |
Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Felindította az Úr a médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az ő gondolata, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az ő templomáért való bosszúállása.
|
12. |
Babilonnak kőfalain tűzzétek ki a zászlót, erősítsétek meg az őrséget, szerezzetek vigyázókat, rendeljétek el a leseket, mert az Úr meggondolta és meg is cselekszi azokat, amiket szólott Babilon lakói ellen.
|
13. |
Oh te, aki lakozol a nagy vizek mellett, akinek kincsed temérdek, eljött a te véged [és] a te rablásod határa!
|
14. |
Megesküdt a Seregek Ura az ő lelkére, mondván: Bizony, betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadalmas éneket énekelnek felőled!
|
15. |
Az, aki teremtette a földet az ő erejével, aki megalapította a világot az ő bölcsességével, és kiterjesztette az egeket az ő értelmével
|
16. |
Egy szavával vizek zúgását szerez az égben, és felhőket visz fel a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és kihozza a szelet az ő tárházaiból.
|
17. |
Minden ember bolonddá lett tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül a maga bálványa miatt, mert hazugság az ő öntése, és nincs benne lélek.
|
18. |
Hiábavalóságok ezek, nevetségre való művek, az ő megfenyíttetésük idején elvesznek.
|
19. |
Nem ilyen a Jákób osztályrésze, mert mindennek teremtője és az ő örökségének pálcája, Seregek Ura az ő neve!
|
20. |
Pörölyöm vagy te nekem, hadifegyverem, és nemzeteket zúztam össze veled, és országokat vesztettem el veled.
|
21. |
És általad zúztam össze a lovakat és lovagjaikat, és általad zúztam össze a szekeret és a benne ülőt.
|
22. |
És összezúztam általad férfit és asszonyt, és összezúztam általad a vénet és a gyermeket, és összezúztam általad az ifjat és a szüzet,
|
23. |
És összezúztam általad a pásztort és nyáját, és összezúztam általad a szántóvetőt és az ő igamarháját, és összezúztam általad a hadnagyokat és a főembereket.
|
24. |
És megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakosának mindazokért az ő gonoszságaikért, amelyeket Sionban cselekedtek a ti szemeitek láttára, azt mondja az Úr.
|
25. |
Íme, én ellened [fordulok], te romlásnak hegye, azt mondja az Úr, aki az egész földet megrontottad, és kinyújtom reád kezemet, és levetlek téged a kőszikláról, és kiégett heggyé teszlek téged!
|
26. |
És belőled nem visznek követ a szegletre és a fundamentumra, mert örökkévaló pusztaság leszel, azt mondja az Úr!
|
27. |
Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a trombitát a nemzetek között, avassátok fel ellene a nemzeteket, gyűjtsétek össze ellene az Ararátnak, Menninek és Askenáznak országait, válasszatok őellene hadvezért, hozzátok ki a lovakat, mint rettenetes sáskasereget,
|
28. |
Avassátok fel ellene a nemzeteket, Médiának királyait, az ő hadnagyait, és minden főemberét, és az ő birodalmának egész földjét!
|
29. |
És megrendül a föld és rázkódik, mert az Úrnak gondolatai beteljesednek Babilon ellen, hogy Babilon földjét pusztasággá, lakatlanná tegye.
|
30. |
Babilon vitézei felhagytak a viadallal, erősségeikben ülnek, elfogyott a vitézségük, asszonyokká lettek, felgyújtották lakhelyeit, zárait letörték.
|
31. |
Futár futár elé fut, és hírmondó a hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak, hogy bevétetett az ő városa mindenfelől.
|
32. |
És a révhelyek elfoglaltattak, és az álló tavak tűzzel kiszáríttattak, és a vitézek elrettentek.
|
33. |
Mert ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Babilon leánya olyan, mint a szérű, itt van az ő tapostatásának ideje, egy kis híja még, és eljő az ő aratásának ideje.
|
34. |
Benyelt engem, megemésztett engem Nabukodonozor, a babiloni király, üres edénnyé tett engem, benyelt engem, mint a sárkány, betöltötte a hasát az én csemegéimmel, [és] kivetett engemet.
|
35. |
Az énrajtam esett erőszak és az én testem Babilonra [térjen], azt mondja a Sionnak lakója, és az én vérem Káldeának lakosaira, azt mondja Jeruzsálem!
|
36. |
Azért ezt mondja az Úr: Íme, én megítélem a te ügyedet, és bosszút állok éretted, és kiszárasztom az ő tengerét, és kiapasztom az ő forrását.
|
37. |
És Babilon kőrakássá lesz, sárkányok lakhelyévé, csudává, csúfsággá és lakatlanná lesz.
|
38. |
Együtt ordítanak, mint az oroszlánok, harsognak, mint az oroszlánkölykök.
|
39. |
Az ő kedvüknek idején készítek nekik lakomát, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és örökkévaló álmot aludjanak, és fel ne serkenjenek, azt mondja az Úr.
|
40. |
Előhozom őket, mint a bárányokat a megmetszésre, mint a kosokat a bakokkal egyetemben.
|
41. |
Mint bevétetett Sésák, és elfoglaltatott az egész földnek dicséretei! Milyen utálattá lett Babilon a nemzetek között!
|
42. |
Feljött Babilonra a tenger, habjainak özönével elboríttatott.
|
43. |
Városai pusztává, sivataggá és kopár földdé lesznek, amelyen senki sem lakik, sem embernek fia át nem megy rajta.
|
44. |
Megfenyítem Bélt is Babilonban, és kivonom szájából, amit benyelt, és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől.
|
45. |
Jöjjetek ki belőle, oh én népem, és ki-ki szabadítsa meg lelkét az Úr haragjának tüzétől!
|
46. |
És el ne olvadjon a ti szívetek és ne féljetek a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő, és a másik esztendőben is a hír, hogy erőszakosság van a földön, uralkodó [tör] uralkodóra!
|
47. |
Azért íme, eljőnek a napok, és meglátogatom Babilon faragott képeit, és egész földje megszégyenül, és minden ő megöltjei elhullanak őközötte.
|
48. |
És örvendeznek Babilon felett az ég és a föld és minden bennevalók, mert észak felől eljőnek reá a pusztítók, azt mondja az Úr.
|
49. |
Babilon is elesik, Izrael megölöttjei, amint Babilonban is elhullottak az egész föld megölöttjei.
|
50. |
Menjetek el, akik megszabadultatok a fegyvertől, meg ne álljatok; emlékezzetek meg a távolból az Úrról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!
|
51. |
Megszégyenültünk, mert hallottuk a gyalázkodást, orcáinkat szégyen borította, mert idegenek jöttek az Úr házának szentségébe.
|
52. |
Azért íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és meglátogatom az ő faragott képeit, és egész földjén sebesültek nyögnek.
|
53. |
Ha az égbe hág is fel Babilon, és ha megerősíti is az ő erős magaslatát, pusztítók törnek reá tőlem, azt mondja az Úr.
|
54. |
Kiáltás hallatszik Babilonból, és a káldeusok földjéből nagy romlás.
|
55. |
Mert elpusztítja az Úr Babilont, és kiveszíti belőle a nagy zajt, és zúgnak az ő habjai, mint a nagy vizek, hallatszik az ő szavuk harsogása.
|
56. |
Mert pusztító tör reá, Babilonra, és elfogatnak vitézei, eltörik az ő kézívük, mert a megfizetésnek Istene, az Úr, bizonnyal megfizet.
|
57. |
És megrészegítem az ő fejedelmeit, bölcseit, hadnagyait, tiszttartóit és vitézeit, és örök álmot alusznak, és nem serkennek fel, azt mondja a király, akinek neve Seregek Ura!
|
58. |
Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles kőfala földig lerontatik, és az ő büszke kapuit tűz égeti meg, és a népek hiába munkálkodnak, és a nemzetek a tűznek, és kifáradnak.
|
59. |
Ez a szó, amellyel Jeremiás próféta utasította Seráját, Néria fiát, aki a Mahásiás fia volt, mikor ő Babilonba méne Sedékiással, a Júda királyával, királyságának negyedik esztendejében; Serája pedig szállásmester vala.
|
60. |
És megírá Jeremiás egy könyvben mindazt a veszedelmet, amely Babilont fogja érni, mindezeket a beszédeket, amelyek megírattak Babilon felől.
|
61. |
És monda Jeremiás Serájának: Mikor Babilonba jutsz, és látod és elolvasod mind e szókat,
|
62. |
Ezt mondjad: Uram, te szólottál e hely ellen, hogy elveszítsed ezt annyira, hogy lakó ne legyen benne embertől baromig, hanem örökkévaló pusztaság legyen.
|
63. |
És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepébe,
|
64. |
És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtől, amelyet én hozok reá, [akármint] fáradjanak! Eddig vannak a Jeremiás beszédei.
|