1. |
Ez a szó, amelyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől;
|
2. |
Egyiptom felől, a Nékó fáraónak, Egyiptom királyának serege felől, amely az Eufrátesz folyó mellett, Kárkemisben vala, amelyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:
|
3. |
Készítsetek vértet és pajzst, és induljatok a harcra!
|
4. |
Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel, ti lovasok, és legyetek sisakokban! Tisztítsátok a kopjákat, öltsétek fel a páncélokat!
|
5. |
Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelől félelem, azt mondja az Úr.
|
6. |
Nem futhat el a gyors, és az erős sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátesz folyó mellett legyőzetnek és elhullanak.
|
7. |
Kicsoda ez, aki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizű folyamok?
|
8. |
Egyiptom növekedik úgy, mint a folyóvíz, és mint a megháborodott vizű folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakókat!
|
9. |
Jöjjetek fel, lovak, és zörögjetek, szekerek, jöjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a líbiabeliek, akik pajzsot viselnek, és a lidiabeliek, akik kézívet viselnek!
|
10. |
Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jóllakik és megrészegül az ő vérükkel, mert áldozatja lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földjén, az Eufrátesz folyó mellett.
|
11. |
Menj föl Gileádba, és végy balzsamot, te szűz, Egyiptomnak leánya! Hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra!
|
12. |
Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el.
|
13. |
Az a szó, amelyet az Úr Jeremiás prófétához szólott, Nabukodonozornak, a babiloni királynak eljövetele felől az Egyiptom földjének megverésére:
|
14. |
Hirdessétek Egyiptomban és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Táfnesben, és ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet!
|
15. |
Miért verettek le a te erőseid? Nem állhattak meg, mert az Úr rettentette el őket.
|
16. |
Megsokasította a tántorgót, egyik a másikra hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülőföldünkre az erőszakoskodó fegyver elől!
|
17. |
Ezt kiáltják akkor: A fáraó, Egyiptom királya, a háborúság[nak] [királya], elhaladta a rendelt időt.
|
18. |
Élek én, azt mondja a király, akinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy [áll] a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jő el.
|
19. |
Készíts magadnak elköltözésre való edényeket, Egyiptom leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, lakatlanná lesz!
|
20. |
Szép üszőtinó Egyiptom, [de] pusztulás tör reá észak felől.
|
21. |
Még zsoldosai is olyanok őközöttük, mint a hizlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állnak, mert romlásuk napja jön reájuk, az ő megfenyíttetésük ideje.
|
22. |
Az ő szava, mint a csúszó kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekercékkel jőnek ellene, mint a favágók.
|
23. |
Kivágják az ő erdejét, azt mondja az Úr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.
|
24. |
Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe jut.
|
25. |
Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Íme, én megfenyítem Nó-Ammont, és a fáraót, és Egyiptomot, és az ő isteneit, és királyait, mind a fáraót, mind azokat, akik bíznak benne.
|
26. |
Odaadom őket az ő lelkük keresőinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az ő szolgáinak kezébe; de azután úgy lakoznak abban, mint azelőtt, azt mondja az Úr.
|