1. |
Az a szó, amely lőn Jeremiáshoz, minden júdabeliek felől, akik laknak vala Egyiptom földjében, akik laknak vala Migdolban, Táfnesben, Nófban és Pátrosz földjében, mondván:
|
2. |
Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és íme, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennük
|
3. |
Az ő gonoszságukért, amelyet cselekedtek, hogy felingereljenek engem, elmenvén, hogy áldozatot vigyenek és szolgáljanak az idegen isteneknek, akiket ők nem ismernek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.
|
4. |
És elküldöttem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, éspedig jó reggel küldém el, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez utálatos dolgot, amit gyűlölök!
|
5. |
De nem hallgattak, és a fülüket sem hajtották arra, hogy megtérjenek az ő gonoszságukból, és idegen isteneknek ne áldozzanak.
|
6. |
Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, és pusztasággá és sivataggá lőnek mind e napig.
|
7. |
Most azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izrael Istene: Miért szereztek nagy veszedelmet a ti lelketek ellen, hogy kipusztítsatok közületek férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júda kebeléből, hogy magatoknak még csak maradékot se hagyjatok,
|
8. |
Ingerelvén engem a ti kezeitek alkotásaival, áldozván az idegen isteneknek Egyiptom földjén, amelyre ti tartózkodni jöttetek be, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzeténél?
|
9. |
Vajon elfelejtkeztetek-e a ti atyáitok gonoszságairól, és a Júda királyainak gonoszságairól, és az ő feleségeiknek gonoszságairól, és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, amelyeket Júdának földjén cselekedtetek, és Jeruzsálemnek utcáin?
|
10. |
Nem alázták meg magukat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, amelyeket előtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.
|
11. |
Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom orcámat veszedelemre, és hogy az egész Júdát kipusztítsam.
|
12. |
És felveszem Júdának maradékát, akik maguk elé tűzték, hogy bemennek Egyiptom földjére, hogy ott lakozzanak, és mindnyájan megemésztetnek Egyiptom földjén, elesnek fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt, kicsinytől fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és átokká, csudává, szidalommá és gyalázattá lesznek.
|
13. |
És megfenyítem azokat, akik Egyiptom földjében lakoznak, miképpen megfenyítettem a jeruzsálem[beliek]et fegyverrel, éhséggel és döghalállal.
|
14. |
És a Júda maradékai közül, akik idejöttek, hogy Egyiptom földjében tartózkodjanak, senki sem menekül és szabadul meg, hogy visszatérjen Júdának földjébe, ahova lelkük hajtja őket, hogy oda visszatérjenek és ott lakozzanak; mert nem térnek vissza, hanem csak akik menekülnek.
|
15. |
És felelének Jeremiásnak mindama férfiak, akik tudják vala, hogy az ő feleségeik az idegen isteneknek áldozának, és mindazok az asszonyok, akik ott állnak vala nagy tömegben, és az egész nép, amely Egyiptom földjén, Pátroszban lakozik vala, mondván:
|
16. |
Abban a dologban, ami végett szóltál nekünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád,
|
17. |
Hanem csak azt cselekesszük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és neki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtünk mi, és a mi atyáink, és a mi királyaink, és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utcáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.
|
18. |
De amióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk neki italáldozatot, mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.
|
19. |
És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk és neki italáldozatot viszünk: vajon a mi férjeink híre nélkül csinálunk-e neki béleseket, hogy őt tiszteljük, és neki italáldozatot vigyünk?
|
20. |
Szóla azért Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak, és az asszonyoknak, és az egész népnek, akik e szót felelték neki, mondván:
|
21. |
Avagy a jó illatról, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin füstöltetek ti, és a ti atyáitok, a ti királyaitok, és a ti fejedelmeitek, és a föld népe, nem arról emlékezett-e meg az Úr, és nem az jutott-e neki eszébe?
|
22. |
És nem szenvedhette tovább az Úr a ti cselekedeteitek gonoszságát az utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek, és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig,
|
23. |
Amiatt, hogy füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az Úr szavára, és az ő törvénye és az ő parancsolatai és az ő tanúbizonyságai szerint nem jártatok, azért következett tireátok ez a veszedelem mind e napig.
|
24. |
Monda továbbá Jeremiás az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok meg az Úr szavát mind, ti júdabeliek, kik Egyiptom földjén vagytok!
|
25. |
Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, amelyeket fogadtunk az ég királynéjának, hogy füstölve áldozzunk, és neki italáldozatot vigyünk. Megerősítvén megerősítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat.
|
26. |
Azért halljátok meg az Úr szavát mind, ti júda[beliek], akik Egyiptom földjében lakoztok: Íme, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr , hogy egyetlen júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, egész Egyiptom földjén!
|
27. |
Íme, én vigyázok reájuk az ő kárukra és nem javukra, és megemésztetik Júdának minden férfia, akik Egyiptom földjén vannak fegyver miatt, éhség miatt, mígnem mind elfogynak.
|
28. |
De akik a fegyvertől megszabadulnak, visszatérnek Egyiptom földjéről Júdának földjére, szám szerint kevesen, és mind megtudják Júdának maradékai, akik bementek Egyiptom földjébe, hogy ott tartózkodjanak, melyik szó teljesedik be, az enyém-e vagy az övék?
|
29. |
És ez lesz nektek a jel, azt mondja az Úr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendő veszedelem felől.
|
30. |
Ezt mondja az Úr: Íme, én odaadom fáraó Ofrát, Egyiptom királyát az ő ellenségeinek kezébe és az ő lelkét keresők kezébe, miképpen odaadtam Sedékiást, a Júda királyát Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az ő ellenségének és az ő lelkét keresőnek kezébe.
|