Jeremiás a zsidókat Egyiptomban Istennek súlyos bűntetésével fenyegeti bálványozásukért

1. Az a szó, amely lőn Jeremiáshoz, minden júdabeliek felől, akik laknak vala Egyiptom földjében, akik laknak vala Migdolban, Táfnesben, Nófban és Pátrosz földjében, mondván:
2. Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Ti láttátok mindazt a veszedelmet, melyet ráhoztam volt Jeruzsálemre és Júdának minden városaira, és íme, azok most pusztává lettek, és senki sem lakozik bennük
3. Az ő gonoszságukért, amelyet cselekedtek, hogy felingereljenek engem, elmenvén, hogy áldozatot vigyenek és szolgáljanak az idegen isteneknek, akiket ők nem ismernek vala, sem ti, sem a ti atyáitok.
4. És elküldöttem hozzátok minden szolgámat, a prófétákat, éspedig jó reggel küldém el, mondván: Kérlek, ne cselekedjétek ez utálatos dolgot, amit gyűlölök!
5. De nem hallgattak, és a fülüket sem hajtották arra, hogy megtérjenek az ő gonoszságukból, és idegen isteneknek ne áldozzanak.
6. Azért kiömlött az én bosszúm és az én haragom, és felgerjedt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, és pusztasággá és sivataggá lőnek mind e napig.
7. Most azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izrael Istene: Miért szereztek nagy veszedelmet a ti lelketek ellen, hogy kipusztítsatok közületek férfit és asszonyt, gyermeket és csecsemőt Júda kebeléből, hogy magatoknak még csak maradékot se hagyjatok,
8. Ingerelvén engem a ti kezeitek alkotásaival, áldozván az idegen isteneknek Egyiptom földjén, amelyre ti tartózkodni jöttetek be, hogy veszedelmet szerezzetek magatoknak, és hogy átokban és gyalázatban legyetek e földnek minden nemzeténél?
9. Vajon elfelejtkeztetek-e a ti atyáitok gonoszságairól, és a Júda királyainak gonoszságairól, és az ő feleségeiknek gonoszságairól, és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, amelyeket Júdának földjén cselekedtetek, és Jeruzsálemnek utcáin?
10. Nem alázták meg magukat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, amelyeket előtökbe és a ti atyáitok elébe adtam.
11. Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Íme, én ellenetek fordítom orcámat veszedelemre, és hogy az egész Júdát kipusztítsam.
12. És felveszem Júdának maradékát, akik maguk elé tűzték, hogy bemennek Egyiptom földjére, hogy ott lakozzanak, és mindnyájan megemésztetnek Egyiptom földjén, elesnek fegyver miatt, megemésztetnek éhség miatt, kicsinytől fogva nagyig: fegyver és éhség miatt halnak meg, és átokká, csudává, szidalommá és gyalázattá lesznek.
13. És megfenyítem azokat, akik Egyiptom földjében lakoznak, miképpen megfenyítettem a jeruzsálem[beliek]et fegyverrel, éhséggel és döghalállal.
14. És a Júda maradékai közül, akik idejöttek, hogy Egyiptom földjében tartózkodjanak, senki sem menekül és szabadul meg, hogy visszatérjen Júdának földjébe, ahova lelkük hajtja őket, hogy oda visszatérjenek és ott lakozzanak; mert nem térnek vissza, hanem csak akik menekülnek.
15. És felelének Jeremiásnak mindama férfiak, akik tudják vala, hogy az ő feleségeik az idegen isteneknek áldozának, és mindazok az asszonyok, akik ott állnak vala nagy tömegben, és az egész nép, amely Egyiptom földjén, Pátroszban lakozik vala, mondván:
16. Abban a dologban, ami végett szóltál nekünk az Úr nevében, nem hallgatunk reád,
17. Hanem csak azt cselekesszük, amit mi a mi szánkkal fogadtunk, hogy füstölő áldozatot viszünk az ég királynéjának, és neki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtünk mi, és a mi atyáink, és a mi királyaink, és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálemnek utcáin, mert akkor beteltünk kenyérrel, és jó dolgunk volt, és semmi rosszat nem láttunk.
18. De amióta nem áldozunk többé az ég királynéjának füstöléssel, és nem viszünk neki italáldozatot, mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk.
19. És hogyha mi az ég királynéjának füstölve áldozunk és neki italáldozatot viszünk: vajon a mi férjeink híre nélkül csinálunk-e neki béleseket, hogy őt tiszteljük, és neki italáldozatot vigyünk?
20. Szóla azért Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak, és az asszonyoknak, és az egész népnek, akik e szót felelték neki, mondván:
21. Avagy a jó illatról, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin füstöltetek ti, és a ti atyáitok, a ti királyaitok, és a ti fejedelmeitek, és a föld népe, nem arról emlékezett-e meg az Úr, és nem az jutott-e neki eszébe?
22. És nem szenvedhette tovább az Úr a ti cselekedeteitek gonoszságát az utálatosságok miatt, amelyeket cselekedtetek, és pusztasággá lett a ti földetek, és csudává és átokká, annyira, hogy senki sem lakja mind e napig,
23. Amiatt, hogy füstölve áldoztatok, és vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az Úr szavára, és az ő törvénye és az ő parancsolatai és az ő tanúbizonyságai szerint nem jártatok, azért következett tireátok ez a veszedelem mind e napig.
24. Monda továbbá Jeremiás az egész népnek és az összes asszonyoknak: Halljátok meg az Úr szavát mind, ti júdabeliek, kik Egyiptom földjén vagytok!
25. Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene, mondván: Ti és a ti feleségeitek szóltatok a ti szájatokkal, és végbevittétek a ti kezeitekkel, mondván: Bizonyára teljesítjük a mi fogadásainkat, amelyeket fogadtunk az ég királynéjának, hogy füstölve áldozzunk, és neki italáldozatot vigyünk. Megerősítvén megerősítettétek a ti fogadásaitokat, és megcselekedvén megcselekedtétek a ti fogadásaitokat.
26. Azért halljátok meg az Úr szavát mind, ti júda[beliek], akik Egyiptom földjében lakoztok: Íme, én az én nagy nevemre megesküdtem, azt mondja az Úr , hogy egyetlen júdabeli férfiú szája sem fogja az én nevemet kiejteni, mondván: Él az Úr Isten, egész Egyiptom földjén!
27. Íme, én vigyázok reájuk az ő kárukra és nem javukra, és megemésztetik Júdának minden férfia, akik Egyiptom földjén vannak fegyver miatt, éhség miatt, mígnem mind elfogynak.
28. De akik a fegyvertől megszabadulnak, visszatérnek Egyiptom földjéről Júdának földjére, szám szerint kevesen, és mind megtudják Júdának maradékai, akik bementek Egyiptom földjébe, hogy ott tartózkodjanak, melyik szó teljesedik be, az enyém-e vagy az övék?
29. És ez lesz nektek a jel, azt mondja az Úr, hogy én meglátogatlak titeket ezen a helyen, hogy megtudjátok, hogy bizonyára megállanak az én beszédeim a reátok következendő veszedelem felől.
30. Ezt mondja az Úr: Íme, én odaadom fáraó Ofrát, Egyiptom királyát az ő ellenségeinek kezébe és az ő lelkét keresők kezébe, miképpen odaadtam Sedékiást, a Júda királyát Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az ő ellenségének és az ő lelkét keresőnek kezébe.