| 1. | Ha visszatérsz, Izrael, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te utálatosságaidat előlem és nem ingadozol, |
| 2. | És [így] esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban, akkor őbenne áldják majd magukat a nemzetek, és benne dicsekesznek. |
| 3. | Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! |
| 4. | Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyulladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt. |
| 5. | Adjátok hírül Júdában és hallassátok Jeruzsálemben, és mondjátok és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba! |
| 6. | Emeljetek zászlót a Sion felé, fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől, és nagy romlást! |
| 7. | Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult, kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek. |
| 8. | Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk! |
| 9. | Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak. |
| 10. | Én pedig ezt mondom: Oh, Uram, Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott. |
| 11. | Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Szárasztó szél [jő] a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való! |
| 12. | Erős szél jő onnan reám [is], azért hát ítéletet mondok ellenük. |
| 13. | Íme, úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nekünk, mert elvesztünk! |
| 14. | Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még tebenned a te bűnös gondolataid? |
| 15. | Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető. |
| 16. | Mondjátok meg a nemzeteknek, nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen. |
| 17. | Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene körös-körül, mert dacoskodott velem, mondja az Úr. |
| 18. | A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket neked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott! |
| 19. | Oh, én belsőm, oh, én belsőm! Aléldozom, oh, én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad, én lelkem, a kürt szavát, a harci riadót! |
| 20. | Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt! |
| 21. | Meddig látok még [hadi]zászlót, [és] hallom a kürt szavát? |
| 22. | Bizony, bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok! |
| 23. | Nézek a földre, de íme, kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! |
| 24. | Nézek a hegyekre is, íme, reszketnek, és a halmokra, de mind ingadoznak! |
| 25. | Nézek, és íme, egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. |
| 26. | Nézek, és íme, a bőtermő föld pusztává lőn, és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! |
| 27. | Bizony, ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét! |
| 28. | Azért gyászol a föld, és homályosodik el odafenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom, és el nem térek attól. |
| 29. | A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban. |
| 30. | És te, elpusztult, mit cselekszel [akkor]? Ha bíborba öltözöl, ha aranykösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek. |
| 31. | Mert mintha vajúdó asszony szavát hallanám, mintha az először szülőnek sikoltozását, olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nekem, mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt! |