1. |
De meghallá Safátiás, Mattánnak fia, és Gedáliás, Passúrnak fia, és Jukál, a Selémiás fia, és Passúr, a Melékiás fia a szókat, amelyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:
|
2. |
Ezt mondja az Úr: Aki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él, és az ő élete nyereség lesz neki és él.
|
3. |
Ezt mondja az Úr: Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.
|
4. |
És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.
|
5. |
És monda Sedékiás király: Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.
|
6. |
Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala, és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.
|
7. |
És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, aki udvari szolga vala (ő pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.
|
8. |
Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:
|
9. |
Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették, mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.
|
10. |
Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harminc embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna!
|
11. |
Vőn azért Ebed-Melek magához [harminc] embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.
|
12. |
És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá! És úgy cselekedék Jeremiás.
|
13. |
Kivonták azért Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből, és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában.
|
14. |
Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!
|
15. |
Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem neked, avagy nem bizonyosan megölsz-e engem? És ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.
|
16. |
És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, aki teremtette nekünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, akik keresik a te lelkedet!
|
17. |
Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izrael Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe.
|
18. |
Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel, te sem szaladsz el kezükből!
|
19. |
Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!
|
20. |
És monda Jeremiás: Nem adnak! Kérlek, halld meg az Úrnak szavát, amelyet én mondok neked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked!
|
21. |
Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, amelyet megjelentett nekem az Úr:
|
22. |
Íme, minden asszony, aki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erőt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid [most] beragadtak a sárba, ők [pedig] visszafordultak.
|
23. |
Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a káldeusoknak, te sem menekedel meg kezükből, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tűzzel.
|
24. |
Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!
|
25. |
Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljőnek hozzád és ezt mondják neked: Mondd meg csak nekünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda neked a király?
|
26. |
Ezt mondd nekik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, hogy meg ne haljak ott.
|
27. |
És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz, és megkérdék őt, és egészen úgy felele nekik, amint a király parancsolta vala. És hallgatással elmenének tőle, mert nem hallották vala a beszédet.
|
28. |
És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.
|