Jeremiást verembe vetik; a király parancsára kihúzzák, kit arra int, hogy adja meg magát az ellenségnek

1. De meghallá Safátiás, Mattánnak fia, és Gedáliás, Passúrnak fia, és Jukál, a Selémiás fia, és Passúr, a Melékiás fia a szókat, amelyeket szólott vala Jeremiás az egész népnek, mondván:
2. Ezt mondja az Úr: Aki megmarad e városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él, és az ő élete nyereség lesz neki és él.
3. Ezt mondja az Úr: Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város, és beveszi azt.
4. És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.
5. És monda Sedékiás király: Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre.
6. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala, és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár, és beesék Jeremiás a sárba.
7. És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, aki udvari szolga vala (ő pedig a király házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.
8. Kiméne azért Ebed-Melek a király házából, és szóla a királynak, mondván:
9. Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették, mert meghal ott éhen, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.
10. Parancsola azért a király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, mondván: Végy magadhoz innét harminc embert, és vedd fel Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna!
11. Vőn azért Ebed-Melek magához [harminc] embert, és beméne a király házába, a kincstartó ház alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott posztókat, és alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.
12. És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat hónod alá, a kötelek alá! És úgy cselekedék Jeremiás.
13. Kivonták azért Jeremiást köteleken, és kihozák őt a veremből, és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában.
14. Elkülde pedig Sedékiás király, és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában, és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdelek, semmi tagadást benne ne tégy!
15. Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem neked, avagy nem bizonyosan megölsz-e engem? És ha tanácsot adok, nem hallgatsz rám.
16. És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, aki teremtette nekünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, akik keresik a te lelkedet!
17. Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izrael Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked, és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe.
18. Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel, te sem szaladsz el kezükből!
19. Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem, és csúfoskodnak rajtam!
20. És monda Jeremiás: Nem adnak! Kérlek, halld meg az Úrnak szavát, amelyet én mondok neked, és jó dolgod lesz, és él a te lelked!
21. Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a szó, amelyet megjelentett nekem az Úr:
22. Íme, minden asszony, aki megmaradt vala a Júda királyának házában, kivitetik a babiloni király fejedelmeihez; és ezt mondják azok, hogy megcsaltak téged és erőt vettek rajtad a te jóakaró embereid, a te lábaid [most] beragadtak a sárba, ők [pedig] visszafordultak.
23. Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a káldeusoknak, te sem menekedel meg kezükből, hanem megfogatol a babiloni király kezével, és e várost felégeti tűzzel.
24. Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e szókról, és nem halsz meg!
25. Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljőnek hozzád és ezt mondják neked: Mondd meg csak nekünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda neked a király?
26. Ezt mondd nekik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, hogy meg ne haljak ott.
27. És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz, és megkérdék őt, és egészen úgy felele nekik, amint a király parancsolta vala. És hallgatással elmenének tőle, mert nem hallották vala a beszédet.
28. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.