1. |
Az időben, monda az Úr, Izrael minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.
|
2. |
Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, [az Isten őelőtte] menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izraelt.
|
3. |
Messzünnen [is] megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
|
4. |
Újra felépítlek téged és felépülsz, oh Izrael leánya! Újra felékesíted magadat, dobokkal és vigadók seregében jössz ki.
|
5. |
Még szőlőket plántálsz Szamariának hegyein; akik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével.
|
6. |
Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!
|
7. |
Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vigassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének! Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg, Uram, a te népedet, az Izrael maradékát!
|
8. |
Íme, én elhozom őket Észak földjéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttük lesz vak, sánta, viselős, és gyermekszülő is lesz velük, mint nagy sereg jőnek ide vissza.
|
9. |
Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izraelnek, és az Efraim nekem elsőszülöttem.
|
10. |
Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messze való szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki elszórta az Izraelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját.
|
11. |
Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből.
|
12. |
És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.
|
13. |
Akkor vigadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmukat örömre fordítom, és megvigasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból.
|
14. |
És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.
|
15. |
Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Ráhel siratta az ő fiait, nem akart megvigasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.
|
16. |
Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földjéből térnek vissza.
|
17. |
Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra.
|
18. |
Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem!
|
19. |
Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam [bűnömet], és miután megismertem magamat, combomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.
|
20. |
Avagy nem kedves fiam-e nekem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-e? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem őróla, azért az én belső részeim megindultak őrajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!
|
21. |
Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, amelyen mentél, jöjj vissza, Izraelnek leánya, jöjj vissza ide a te városodba!
|
22. |
Meddig bujdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új [rendet] teremt e földön. Asszony környékezi a férfit.
|
23. |
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földjén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!
|
24. |
És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen.
|
25. |
Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek.
|
26. |
Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nekem.
|
27. |
Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izrael házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával.
|
28. |
És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!
|
29. |
Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele.
|
30. |
Sőt inkább ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.
|