A zsidók hetven évi fogsága

1. Az a beszéd, amely lőn Jeremiáshoz az egész Júda népe felől Joákim negyedik esztendejében, aki fia vala Jósiásnak, a Júda királyának, az első esztendejében Nabukodonozornak, a babiloni királynak;
2. Amelyet szóla Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához, mondván:
3. Jósiásnak tizenharmadik esztendejétől fogva, aki fia vala Amonnak, a Júda királyának, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szóla az Úr nekem, és szólottam én nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok.
4. És elküldte az Úr tihozzátok minden ő szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra.
5. Ezt mondták: Térjetek meg már mindnyájan a ti gonosz utaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből, hogy lakhassatok a földön, amelyet az Úr adott nektek és a ti atyáitoknak öröktől fogva örökké;
6. És ne járjatok idegen istenek után, hogy szolgáljatok nekik és imádjátok őket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok!
7. De nem hallgattatok reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek munkájával a ti veszedelmetekre.
8. Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre,
9. Íme, kiküldök én, és felveszem Északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat, és behozom őket e földre, és ennek lakóira, és mind e körül való nemzetekre, és elveszem őket, és csudává és szörnyűséggé teszem őket, és örökkévaló pusztasággá.
10. És elveszem tőlük az öröm szavát, a vigasság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, a malmok zörgését és a szövétnek világosságát.
11. És ez egész föld pusztasággá és csudává lészen, és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig.

Babilon pusztulása

12. És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ő népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.
13. És végbeviszem azon a földön mindazokat, amiket szóltam felőle, mindazt, ami meg van írva e könyvben, amelyet prófétált Jeremiás az összes nemzetek felől.
14. Mert őrajtuk is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy királyok, és megfizetek nekik az ő cselekedeteik szerint és az ő kezeiknek munkája szerint.

A harag pohara minden nép számára

15. Mert ezt mondotta az Úr, Izraelnek Istene nekem: Vedd el kezemből e harag borának poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, akikhez én küldelek téged,
16. Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, amelyet én közéjük bocsátok.
17. És elvevém a pohárt az Úr kezéből, és megitatám mindama nemzeteket, akikhez külde engem az Úr:
18. Jeruzsálemet és Júda városait, az ő királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, csudává, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, amint e mai napon van,
19. A fáraót, Egyiptom királyát, az ő szolgáit, és fejedelmeit, és minden ő népét,
20. És minden egyveleg népet, és az Úz földjének minden királyát, és a filiszteusok földjének minden királyát, és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,
21. Edomot, Moábot és az Ammon fiait,
22. És Tírusznak minden királyát, és Szidonnak minden királyát, és a szigeteknek minden királyát, akik túl vannak a tengeren,
23. Dedánt, és Témánt, és Búzt, és mindazokat, akik lenyírott üstökűek,
24. És Arábiának minden királyát, és az egyveleg nép minden királyát, akik a pusztában laknak,
25. És Zimrinek minden királyát, és Elámnak minden királyát, és a médusok minden királyát,
26. És Északnak minden királyát, mind a közelvalókat, mind a távolvalókat, egyiket a másikra, és a földnek minden országát, amelyek e föld színén vannak; Sésák királya pedig ezek után iszik.
27. Azért ezt mondd nekik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izraelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver előtt, amelyet én küldök közétek!
28. És ha majd a te kezedből nem akarják elvenni a pohárt, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek Ura: Meg kell innotok!
29. Mert íme, a város ellen, amely az én nevemről neveztetik, az ellen veszedelmet indítok, ti pedig egészen megmenekültök-e? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden lakosára, azt mondja a Seregek Ura!
30. Te pedig prófétáld meg nekik mind e szókat, és ezt mondd nekik: Az Úr a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéből dörög, harsanva harsog az ő házára, riogatva kiált, mint a szőlőtaposók, e föld minden lakosa ellen.
31. Elhat e harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a pogányokkal, ő minden testnek ítélő bírája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.
32. Így szól a Seregek Ura: Íme, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzetre, és nagy szélvész támad a föld széleitől.
33. És azon a napon az Úrtól levágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek színén, mint a ganéj.
34. Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha drága edények vagytok.
35. És nincs hová futniuk a pásztoroknak, és menekülniük a nyáj vezéreinek.
36. [Hallatszik] a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította az Úr az ő legeltetőhelyüket.
37. Elpusztultak a békességes legeltetőhelyek az Úr felgerjedt haragja miatt.
38. Elhagyta [azokat], mint az oroszlán az ő barlangját, mert pusztasággá lett az ő földjük a zsarnoknak dühe miatt és az ő felgerjedt haragja miatt.