A rossz pásztorok ellen. A Dávid magvából való jó Pásztor és Király ígértetik

1. Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr.
2. Azért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket, és nem néztetek utánuk; íme, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr.
3. Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak.
4. És pásztorokat rendelek melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr.
5. Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és támasztok Dávidnak igaz magvat, és uralkodik mint király, és bölcsen cselekszik, és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön.
6. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izrael bátorságosan lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr a mi igazságunk!
7. Azért íme, elközelgetnek a napok, azt mondja az Úr, amelyekben nem mondják többé: Él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéből.
8. Hanem inkább ezt mondják: Él az Úr, aki kihozta és aki hazavezérlette Izrael házának magvát az északi földről és mindama földekről, amelyekre kiűztem vala őket, és lakoznak az ő földjükön.

A próféták ellen

9. A próféták miatt megkeseredett az én szívem énbennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az ő szent igéjéért.
10. Mert betelt a föld paráznákkal, mert a hamis esküvés miatt gyászol a föld, a pusztának legelője kiszáradt, és az ő futásuk gonosz, és az ő hatalmasságuk hamis.
11. Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Úr.
12. Azért az ő útjuk olyan lesz, mint a sikamlós utak a sötétben, megbotlanak és elesnek, mert veszedelmet hozok reájuk, az ő büntetésüknek esztendejét, azt mondja az Úr.
13. A szamariabeli prófétákban is bolondságot láttam: a Baál nevében prófétáltak, és elcsalták az én népemet, az Izraelt.
14. De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak, sőt pártját fogják a gonoszoknak annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomora.
15. Azért ezt mondja a Seregek Ura a próféták felől: Íme, én ürmöt adok enniük és mérget adok inniuk, mert a jeruzsálemi prófétáktól ment ki az istentelenség minden földre.
16. Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót!
17. Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő tireátok veszedelem!
18. Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére, és hallotta azt?
19. Íme, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.
20. Nem szűnik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét.
21. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nekik, mégis prófétáltak.
22. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz utaikról, és az ő cselekedetüknek gonoszságától.
23. Csak a közelben vagyok-e én Isten, azt mondja az Úr, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is?
24. Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt, azt mondja az Úr, vajon nem töltöm-e én be a mennyet és a földet, azt mondja az Úr.
25. Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam.
26. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják?
27. Akik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, amelyeket egymásnak beszélnek, miképpen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért.
28. A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán! Mi köze van a polyvának a búzával? – azt mondja az Úr.
29. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz, azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?
30. Azért íme, én a prófétákra [támadok], azt mondja az Úr, akik az én beszédeimet ellopják egyik a másikától.
31. Íme, én a prófétákra [támadok], azt mondja az Úr, akik felemelik nyelvüket és azt mondják: [Az Úr] mondja!
32. Íme, én a [próféták]ra [támadok], akik hazug álmokat prófétálnak, azt mondja az Úr, és beszélik azokat, és megcsalják az én népemet az ő hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, sem nem parancsoltam nekik, és használni sem használtak e népnek, azt mondja az Úr.
33. Mikor pedig megkérdez téged e nép, vagy a próféta, vagy a pap, mondván: Micsoda az Úrnak terhe? Akkor mondd meg nekik azt: Mi a teher? Az, hogy elvetlek titeket, azt mondja az Úr.
34. Amely próféta vagy pap vagy község azt mondja: Ez az Úrnak terhe; meglátogatom azt az embert és annak házát.
35. Ki-ki ezt mondja az ő barátjának és ki-ki az ő atyjafiának: Mit felel az Úr? és:Mit szólt az Úr?
36. És az Úrnak terhét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek beszédét.
37. Ezt mondjad a prófétának: Mit felelt neked az Úr, és mit szólt az Úr?
38. Hogyha az Úrnak terhét említitek, tehát ezt mondja az Úr: Mivelhogy ti e szót mondottátok: Ez az Úrnak terhe; jóllehet küldék tihozzátok, akik ezt mondják: Ne mondjátok: Ez az Úrnak terhe;
39. Ezért íme, én elfeledlek titeket, és kigyomlállak titeket, és a várost, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, [elvetem] az én orcám elől.
40. És örökkévaló szégyent és örökkévaló gyalázatot hozok tireátok, amely felejthetetlen.