Jövendölés Sallum (Joakház), Joákim és Jékóniás ellen

1. Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket:
2. És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, aki a Dávid királyi székében ülsz, te, és a te szolgáid, és a te néped, akik bejártok e kapukon!
3. Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok, [és] rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok!
4. Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, akik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe.
5. Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház.
6. Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: [Ha] Gileád volnál nekem, és a Libanon feje: mégis elpusztítlak téged, [mint] a városokat, amelyekben nem laknak.
7. És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott cédrusaidat, és a tűzre vetik.
8. És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért művelte az Úr ezt e nagy várossal?
9. És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.
10. Ne sirassátok a halottat, és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, aki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg!
11. Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, aki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: Aki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza.
12. Hanem a helyen, ahová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé.
13. Jaj annak, aki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; aki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét neki meg nem adja.
14. Aki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak, és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti, és cédrusfával béleli meg, és megfesti cinóberrel.
15. Király vagy-e azért, hogy cédrus után kívánkozol? A te atyád nem evett és ivott-e? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt.
16. Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-e az igaz ismeret felőlem? – azt mondja az Úr.
17. De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra, és erőszak elkövetésére.
18. Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj, atyám! Jaj, húgom! Nem siratják őt: Jaj, uram! Jaj az ő dicsőségének!
19. Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kívül!
20. Menj fel a Libanonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat, és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkrejutottak.
21. Szóltam neked, mikor jól volt dolgod, [de] ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat!
22. Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért.
23. Te, aki a Libanonon lakozol, a cédrusfákon fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajúdása?
24. Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás, Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobb kezemben, mindazáltal onnan lerántanálak.
25. És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, akiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a káldeusoknak kezébe.
26. És elvetlek téged és a te anyádat, aki szült téged, idegen földre, amelyben nem születtetek, és ott haltok meg.
27. És nem jőnek vissza arra a földre, amelyre az ő lelkük visszajőni kívánkozik.
28. Avagy utálatos és elromlott edény-e ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-e, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, amelyet ők nem ismernek?
29. Föld, föld, föld! Halld meg az Úrnak szavát!
30. Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében, mert senkinek, aki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.