1. | És hallá Passúr, a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában) Jeremiást, amint e szókat prófétálja vala, |
2. | És megcsapdosá Passúr Jeremiást, a prófétát, és beveté őt a tömlöcbe, amely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett. |
3. | És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöcből, és monda neki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak, |
4. | Mert ezt mondja az Úr: Íme, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket, |
5. | És odaadom e városnak minden vagyonát, és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik azokat. |
6. | Te pedig, Passúr, és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz, és ott halsz meg, és ott temettetel el te és minden barátod, akiknek hamisan prófétáltál. |
7. | Rávettél, Uram, engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet, |
8. | Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nekem. |
9. | Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. |
10. | Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel, és ezt mi is feljelentjük; mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta; |
11. | De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim, és nem bírnak [velem], igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz [rajtuk], és felejthetetlen. |
12. | Azért, oh Seregeknek Ura, aki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet őrajtuk, mert neked jelentettem meg az én ügyemet! |
13. | Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből! |
14. | Átkozott az a nap, amelyen születtem; az a nap, amelyen anyám szült engem, ne legyen áldott! |
15. | Átkozott ember az, aki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született neked, igen megörvendeztetvén őt. |
16. | És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elvesztett az Úr, és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harci riadót délben. |
17. | Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nekem koporsóm lett volna, és méhe sohasem szült volna! |
18. | Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek? |