1. |
Majd szóla az Úr nekem, mondván:
|
2. |
Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.
|
3. |
Szent volt Izrael az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájuk, azt mondja az Úr.
|
4. |
Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izrael házának minden nemzetsége!
|
5. |
Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
|
6. |
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földjén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott?
|
7. |
És bevittelek titeket a bőség földjébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet utálatossá tevétek.
|
8. |
A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtlenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek.
|
9. |
Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is]!
|
10. |
Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is, és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-e [ott] ehhez hasonló?
|
11. |
Ha cserélt-e valamely nemzet isteneket, noha azok nem istenek? Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel!
|
12. |
Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen, azt mondja az Úr!
|
13. |
Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak, [és] repedezett kutakat [ástak], amelyek nem tartják a vizet.
|
14. |
Szolga-e Izrael, avagy otthon szülött-e ő? Miért lett prédává?
|
15. |
Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
|
16. |
Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
|
17. |
Vajon nem te szerezted-e ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton!
|
18. |
Most is mi dolgod van neked Egyiptom útjával? Hogy Nílus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van neked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
|
19. |
A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát, és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
|
20. |
Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
|
21. |
Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestül hűséges magot: mi módon változtál hát nekem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?
|
22. |
Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.
|
23. |
Mi módon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te utadat a völgyben, ismerd meg csak, mit cselekedtél! Gyors lábú kancateve, amely ide-oda futkos útjain.
|
24. |
Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
|
25. |
Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet], mert idegeneket szeretek, és utánuk járok.
|
26. |
Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izrael háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
|
27. |
Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám; a kőnek pedig: Te szültél engem! Bizony, háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
|
28. |
De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején, hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod!
|
29. |
Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtlenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
|
30. |
Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
|
31. |
Oh, te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-e én Izraelnek, avagy a sötétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
|
32. |
Vajon elfelejtkezik-e a lány az ő ékszereiről, a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
|
33. |
Mit szépíted a te utadat, hogy te szeretetet keresel, holott még a gonoszokat is tanítod a te utaidra!
|
34. |
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
|
35. |
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Íme, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
|
36. |
Mit futkosol oly igen, változtatván utadat? Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt!
|
37. |
Még ettől is elszakadsz, s kezeidet fejedre [kulcsolod], mert utálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés!
|