| 1. | Majd szóla az Úr nekem, mondván: |
| 2. | Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön. |
| 3. | Szent volt Izrael az Úrnak, az ő termésének zsengéje; akik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájuk, azt mondja az Úr. |
| 4. | Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izrael házának minden nemzetsége! |
| 5. | Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? |
| 6. | Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földjén, amelyen nem vonult át ember, és ahol halandó nem lakott? |
| 7. | És bevittelek titeket a bőség földjébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet utálatossá tevétek. |
| 8. | A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtlenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, akik tehetetlenek. |
| 9. | Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is]! |
| 10. | Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is, és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-e [ott] ehhez hasonló? |
| 11. | Ha cserélt-e valamely nemzet isteneket, noha azok nem istenek? Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! |
| 12. | Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen, azt mondja az Úr! |
| 13. | Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak maguknak, [és] repedezett kutakat [ástak], amelyek nem tartják a vizet. |
| 14. | Szolga-e Izrael, avagy otthon szülött-e ő? Miért lett prédává? |
| 15. | Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. |
| 16. | Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. |
| 17. | Vajon nem te szerezted-e ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, amikor vezérelt téged az úton! |
| 18. | Most is mi dolgod van neked Egyiptom útjával? Hogy Nílus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van neked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? |
| 19. | A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát, és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura. |
| 20. | Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. |
| 21. | Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestül hűséges magot: mi módon változtál hát nekem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? |
| 22. | Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. |
| 23. | Mi módon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te utadat a völgyben, ismerd meg csak, mit cselekedtél! Gyors lábú kancateve, amely ide-oda futkos útjain. |
| 24. | Pusztához szokott nőstény vadszamár, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fárassza magát, aki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. |
| 25. | Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet], mert idegeneket szeretek, és utánuk járok. |
| 26. | Amiképpen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképpen szégyenül meg Izrael háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, |
| 27. | Akik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám; a kőnek pedig: Te szültél engem! Bizony, háttal fordulnak felém és nem arccal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! |
| 28. | De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején, hiszen annyi istened volt, oh Júda, ahány városod! |
| 29. | Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtlenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. |
| 30. | Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. |
| 31. | Oh, te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-e én Izraelnek, avagy a sötétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! |
| 32. | Vajon elfelejtkezik-e a lány az ő ékszereiről, a menyasszony az ő nyakláncairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! |
| 33. | Mit szépíted a te utadat, hogy te szeretetet keresel, holott még a gonoszokat is tanítod a te utaidra! |
| 34. | Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! |
| 35. | És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Íme, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! |
| 36. | Mit futkosol oly igen, változtatván utadat? Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Assúr miatt! |
| 37. | Még ettől is elszakadsz, s kezeidet fejedre [kulcsolod], mert utálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés! |