1. | Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: |
2. | Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet! |
3. | Lemenék azért a fazekas házába, és íme, ő edényt készít vala a korongon. |
4. | És elromla az edény, amelyet ő készít vala [és amely] mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. |
5. | És szóla az Úr nekem, mondván: |
6. | Vajon nem cselekedhetem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza, ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza! |
7. | Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem, |
8. | De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam, én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. |
9. | És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem, |
10. | De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra, akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam. |
11. | Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg utaitokat és cselekedeteiteket! |
12. | Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük. |
13. | Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket, kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen utálatosan cselekedett Izrael leánya! |
14. | Elhagyja-e a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajon kiszáríthatók-e a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek? |
15. | Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő utaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak, |
16. | Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja. |
17. | Mint keleti szél, szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arccal nézek reájuk az ő pusztulásuk napján. |
18. | Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem! |
19. | Figyelmezz reám, Uram, és az én pereseimnek szavát [is] halld meg! |
20. | Hát rosszal fizetnek-e a jóért, hogy [ők] vermet ásnak nekem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javukra beszéljek, hogy elfordítsam róluk haragodat. |
21. | Azért juttasd fiaikat éhségre, és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké, férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harcon. |
22. | Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájuk hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak. |
23. | Te pedig, Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orcád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velük! |