1. | Az Úrnak szava, amit Jeremiásnak szólott a szárazság felől: |
2. | Gyászol Júda, és kapui roskadoznak, szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll. |
3. | Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kutakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel, szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejüket. |
4. | A föld miatt, amely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket. |
5. | Még a szarvasüsző is megellik a mezőn, és otthagyja [fiát], mert nincsen fű. |
6. | A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű. |
7. | Ha bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél, Uram, a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened! |
8. | Izrael reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, aki éjjeli szállásra tér be? |
9. | Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi, mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket! |
10. | Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnükről, és vétkeikért megfenyíti őket. |
11. | És mondá nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő javára! |
12. | Mikor böjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égő áldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket. |
13. | És mondék: Ah, Uram, Isten! Hiszen a próféták mondják vala nekik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen. |
14. | És monda az Úr nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek nektek. |
15. | Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták! |
16. | A nép pedig, amelynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájuk gonoszságukat! |
17. | Azért e szavakat mondjad nekik: Szemeim könnyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szűnnek meg, mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel. |
18. | Ha kimegyek a mezőre, hát íme, fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát íme, éhség miatt elepedtek [vannak ott]! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, amelyet nem ismernek! |
19. | Egészen elvetetted-e Júdát, avagy a Siont utálja-e lelked? Miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó, és gyógyulásnak idejét, de íme, [itt van] a rettegés! |
20. | Ismerjük, Uram, a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened! |
21. | Ne vesd meg a te nevedért, ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél, ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet! |
22. | Vannak-e a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-e záporokat az ég? Avagy nem te vagy-e a mi Urunk, Istenünk, és nem benned kell-e bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt! |