Szárazság és éhség hirdetése

1. Az Úrnak szava, amit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:
2. Gyászol Júda, és kapui roskadoznak, szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.
3. Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kutakig, nem találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel, szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejüket.
4. A föld miatt, amely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket.
5. Még a szarvasüsző is megellik a mezőn, és otthagyja [fiát], mert nincsen fű.
6. A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.
7. Ha bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél, Uram, a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
8. Izrael reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, aki éjjeli szállásra tér be?
9. Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi, mint a vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!
10. Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnükről, és vétkeikért megfenyíti őket.
11. És mondá nekem az Úr: Ne könyörögj e népért az ő javára!
12. Mikor böjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égő áldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
13. És mondék: Ah, Uram, Isten! Hiszen a próféták mondják vala nekik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok nektek ezen a helyen.
14. És monda az Úr nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek nektek.
15. Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, akik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16. A nép pedig, amelynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájuk gonoszságukat!
17. Azért e szavakat mondjad nekik: Szemeim könnyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szűnnek meg, mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
18. Ha kimegyek a mezőre, hát íme, fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát íme, éhség miatt elepedtek [vannak ott]! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, amelyet nem ismernek!

Jeremiás imája a nép nevében

19. Egészen elvetetted-e Júdát, avagy a Siont utálja-e lelked? Miért vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet vártunk, de nincs semmi jó, és gyógyulásnak idejét, de íme, [itt van] a rettegés!
20. Ismerjük, Uram, a mi gonoszságainkat, atyáink bűnét; bizony vétkeztünk ellened!
21. Ne vesd meg a te nevedért, ne gyalázd meg a te dicsőségednek székét! Emlékezzél, ne rontsd meg a te velünk való szövetségedet!
22. Vannak-e a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-e záporokat az ég? Avagy nem te vagy-e a mi Urunk, Istenünk, és nem benned kell-e bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!