1. | Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: |
2. | Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak! |
3. | Ezt mondjad azért nekik: Így szól az Úr, Izraelnek Istene: Átkozott mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit, |
4. | Amelyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskemencéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, amiket én parancsolok nektek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek nektek, |
5. | Hogy beteljesítsem az esküvést, amellyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, amint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram! |
6. | És monda az Úr nekem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat! |
7. | Mert kérve kértem a ti atyáitokat, amikor felhoztam őket Egyiptom földjéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat! |
8. | De nem hallották, még fülüket sem hajtották [arra], hanem ment ki-ki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájuk szabtam e szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték. |
9. | És monda az Úr nekem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között. |
10. | Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, akik nem akarták hallani az én igéimet, és ők maguk [is] idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, amelyet az ő atyáikkal kötöttem. |
11. | Azért ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet hozok reájuk, amelyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd énhozzám, de nem hallgatom meg őket. |
12. | És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, akiknek ők áldozni szoktak, de [azok] nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején. |
13. | Mert városaidnak száma szerint voltak neked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak! |
14. | Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts érettük, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt. |
15. | Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel. |
16. | Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott neked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai. |
17. | A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izrael házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magukban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak. |
18. | Az Úr tudtul adta nekem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is! |
19. | Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, [mondván]: Pusztítsuk el [e] fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földjéből, hogy még a nevét se emlegessék többé! |
20. | És oh, Seregek Ura, igaz bíró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtuk, mert neked jelentettem meg az én ügyemet! |
21. | Azért ezt mondja az Úr az anatótbeli embereknek, akik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által! |
22. | Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én megfenyítem őket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik [pedig] meghalnak éhen. |
23. | És senki sem marad meg közülük, hogyha veszedelmet hozok az anatótbeli emberekre, az ő büntetésük esztendejét. |