1. |
Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izrael háza!
|
2. |
Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
|
3. |
Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt, ácsmester kezei készítik bárddal.
|
4. |
Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
|
5. |
Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek!
|
6. |
Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!
|
7. |
Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony, tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
|
8. |
Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
|
9. |
Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany, az ácsnak és az ötvös kezének munkája, öltözetük kék és piros bíbor, mesterek munkája valahány.
|
10. |
De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
|
11. |
(Mondjátok meg hát nekik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
|
12. |
Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
|
13. |
Szavára vízzúgás [támad] az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
|
14. |
Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
|
15. |
Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!
|
16. |
Nem ilyen a Jákób része, mint ezek, mert a mindenség alkotója ő, és Izrael az ő örökségének pálcája; Seregek Ura az ő neve!
|
17. |
Gyűjtsd össze a földről a te áruidat, aki erősített városban lakozol!
|
18. |
Mert ezt mondja az Úr: Íme, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
|
19. |
Jaj nekem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis]: Bizony, ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
|
20. |
Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és odavannak ők; nincs többé, aki kifeszítse sátoromat és felvonja kárpitjaimat!
|
21. |
Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat, ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
|
22. |
A hír hangja íme megjött, és nagy zúgás [kél] észak földje felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
|
23. |
Tudom, Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
|
24. |
Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
|
25. |
Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!
|