| 1. | Jákób továbbméne az ő útján, és szembejövének vele az Isten angyalai. |
| 2. | És monda Jákób, mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak. |
| 3. | Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz, az ő bátyjához, Széir földjébe, Edóm mezőségébe, |
| 4. | És parancsola azoknak, mondván: Így szóljatok az én uramnak, Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig. |
| 5. | Vannak pedig nekem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. |
| 6. | És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához, Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele. |
| 7. | Igen megijede Jákób, és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. |
| 8. | És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul. |
| 9. | És monda Jákób: Oh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, és én atyámnak, Izsáknak Istene, Jehova, ki azt mondád nekem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól teszek veled: |
| 10. | Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél, mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. |
| 11. | Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből, mert félek őtőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. |
| 12. | Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól teszek teveled, és a te magodat olyanná teszem, mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt. |
| 13. | És ott hála azon éjjel, és választa abból, ami kezénél vala ajándékot Ézsaúnak, az ő bátyjának |
| 14. | Kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, |
| 15. | Harminc szoptatós tevét s azok fiait, negyven tehenet és tíz tulkot, húsz nőstény szamarat és tíz szamárvemhet. |
| 16. | És szolgái kezébe adá minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el énelőttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. |
| 17. | És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám, Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted? |
| 18. | Akkor azt mondjad: Szolgádé, Jákóbé; ajándék az, amelyet küld az én uramnak, Ézsaúnak, és íme, ő maga is [jön] utánunk. |
| 19. | Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok. |
| 20. | Ezt is mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk [jő]; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte. |
| 21. | Elöl méne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. |
| 22. | Felkele pedig ő azon éjszaka, és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén. |
| 23. | Vevé hát azokat, és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét, valamije vala. |
| 24. | Jákób pedig egyedül marada, és tusakodik vala ővele egy férfiú egész a hajnal feljöveteléig. |
| 25. | Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. |
| 26. | És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. |
| 27. | És monda neki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. |
| 28. | Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. |
| 29. | És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet! Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. |
| 30. | Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. |
| 31. | És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére. |
| 32. | Azért nem eszik Izrael fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa. |