| 1. | És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. |
| 2. | Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. |
| 3. | És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. |
| 4. | Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, |
| 5. | Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [még] nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet művelje; |
| 6. | Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. |
| 7. | És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké. |
| 8. | És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. |
| 9. | És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest, és eledelre jót, az élet fáját is a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. |
| 10. | Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére, és onnét elágazik, és négy főágra szakad vala. |
| 11. | Az elsőnek neve Pison, ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany [terem]. |
| 12. | És annak a földnek aranya igen jó; ott van a bdelliom és az ónixkő. |
| 13. | A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, amely megkerüli az egész Khús földjét. |
| 14. | És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, amely Asszíria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz. |
| 15. | És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. |
| 16. | És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél; |
| 17. | De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz. |
| 18. | És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. |
| 19. | És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. |
| 20. | És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítőtársat nem talált vala. |
| 21. | Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. |
| 22. | És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. |
| 23. | És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test; ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. |
| 24. | Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. |
| 25. | Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyellik vala. |