| 1. | Megjelenék pedig őneki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő ül vala a sátor ajtajában a hő napon. |
| 2. | És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme, három férfiú áll őelőtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. |
| 3. | És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok teelőtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat! |
| 4. | Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt! |
| 5. | Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál! |
| 6. | És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát! |
| 7. | A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. |
| 8. | És vőn vajat, és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjük tevé; és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének. |
| 9. | És mondának neki: Hol van Sára, a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban. |
| 10. | És monda: Esztendőre ilyenkor bizonnyal megtérek hozzád, és íme, akkor a te feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala. |
| 11. | Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszűnt vala Sáránál az asszonyi természet. |
| 12. | Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-e gyönyörűségem? Meg az én uram is öreg! |
| 13. | És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-e, holott én megvénhedtem? |
| 14. | Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. |
| 15. | Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az [Úr]: Nem úgy van, mert bizony nevettél! |
| 16. | Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Szodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velük méne, hogy elkísérje őket. |
| 17. | És monda az Úr: Eltitkoljam-e én Ábrahámtól, amit tenni akarok? |
| 18. | Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. |
| 19. | Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő háza népének őutána, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. |
| 20. | Monda azután az Úr: Mivelhogy Szodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnük felettébb megnehezedett, |
| 21. | Alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy nem; tudni akarom. |
| 22. | És elfordulának onnan a férfiak, és menének Szodomába; Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. |
| 23. | És hozzá járula Ábrahám, és monda: Avagy elveszted-e az igazat is a gonosszal egybe? |
| 24. | Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-e, és nem kedvezel-e a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? |
| 25. | Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? |
| 26. | És monda az Úr: Ha találok Szodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. |
| 27. | És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. |
| 28. | Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. |
| 29. | És ismét szóla hozzá, és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda ő: Nem teszem meg a negyvenért. |
| 30. | Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok! Hátha találtatnak ott harmincan? És ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. |
| 31. | És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak. Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. |
| 32. | És monda: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer. Hátha találtatnak ott tízen? És ő monda: Nem vesztem el a tízért. |
| 33. | És elméne az Úr, minekutána elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére. |