Czírus megengedi a fogoly zsidóknak a hazatérést

1. Círusz perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás szája által [mondott] beszéde, felindítá az Úr Círusz perzsa király lelkét, és ő kihirdetteté az ő egész birodalmában [élőszóval] és írásban is, mondván:
2. Így szól Círusz, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait nekem adta, és ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van;
3. Valaki azért tiköztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izrael Istenének házát; ő az Isten, ki Jeruzsálemben [lakozik].
4. És mindenkit, aki még megmaradt, minden helyről, ahol lakik, segítsék azon helynek férfiai ezüsttel, arannyal, jószággal és barommal, azzal együtt, amit önkéntesen adnak az Isten házának, mely Jeruzsálemben van.
5. Fölkelének azért Júda és Benjámin családfői, és a papok, és a léviták, és mindnyájan, akiknek felindítá az Isten lelküket, hogy felmenjenek az Úr házának építésére, mely Jeruzsálemben van.
6. És minden körülöttük lakók segíték őket ezüstedényekkel, arannyal, jószággal, barommal, drágaságokkal, mindazon kívül, amit önkéntesen adtak.
7. Círusz király pedig előhozatá az Úr házának edényeit, melyeket Nabukodonozor hozatott vala el Jeruzsálemből, s az ő isteneinek házába helyezett vala;
8. Előhozatá ezeket Círusz, a perzsák királya, Mithredáthes kincstartó kezeihez, aki is átszámolá azokat Sesbassárnak, Júda fejedelmének.
9. És számuk ez vala: harminc aranymedence, ezer ezüstmedence, huszonkilenc kés,
10. Harminc aranypohár, négyszáztíz másrendbeli ezüstpohár és ezer más edény.
11. Minden arany- és ezüstedényeknek száma ötezer-négyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe.