| 1. | A tizenkettedik hónapban azért (ez az adár hónap), annak tizenharmadik napján, amikor eljött [az ideje] a király szavának és végzésének, hogy akkor teljesíttessék, azon a napon, amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtuk, ellenkezőleg fordult, mert maguk a zsidók vőnek hatalmat azokon, akik őket gyűlölék. |
| 2. | Egybegyűlének a zsidók városaikban, Ahasvérus király minden tartományában, hogy rávessék kezüket azokra, akik vesztüket keresték, és senki sem állhatott meg előttük, mert miattuk való félelem szállott minden népre. |
| 3. | És a tartományok minden feje, fejedelmek, kormányzók és a király hivatalnokai magasztalták a zsidókat, mert a Márdokeustól való félelem szállott rájuk. |
| 4. | Mert nagy volt Márdokeus a király házában, és híre elment minden tartományba; mert ez a férfiú, Márdokeus, emelkedett és nagyobbodott. |
| 5. | És leverték a zsidók minden ellenségeiket fegyverrel, megölvén és megsemmisítvén azokat, és akaratuk szerint cselekedének gyűlölőikkel. |
| 6. | És Susán várában megölének és megsemmisítének a zsidók ötszáz férfiút. |
| 7. | Parsandátát, Dalpont és Aspatát, |
| 8. | Porátát, Adáliát és Aridátát, |
| 9. | Parmástát, Arisait, Aridait és Vajzátát, |
| 10. | Tíz fiát Hámánnak, Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének megölték, de zsákmányra nem tették rá kezüket. |
| 11. | Azon a napon megtudá a király a Susán várában megöletteknek számát. |
| 12. | És monda a király Eszter királynénak: Susán várában megöltek a zsidók és megsemmisítettek ötszáz férfiút és Hámán tíz fiát. A király többi tartományaiban mit cselekesznek? Mi a kívánságod? – és megadatik neked! És mi még a te kérésed? – és meglészen! |
| 13. | És monda Eszter: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, akik Susánban laknak, hogy cselekedjenek a mai parancsolat szerint, és Hámán tíz fiát akasszák fel a fára! |
| 14. | És szóla a király, hogy úgy tegyenek. És kiadaték a parancs Susánban, és Hámán tíz fiát felakasztották. |
| 15. | És összegyűltek a zsidók, akik Susánban valának, adár havának tizennegyedik napján is, és megölének Susánban háromszáz férfiút; de zsákmányra nem tették rá kezüket. |
| 16. | És a többi zsidók is, akik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életükért, és békében maradtak ellenségeiktől; megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezret, de zsákmányra nem tették rá kezüket. |
| 17. | [Történt ez] az adár hónapjának tizenharmadik napján, és megnyugovának a tizennegyedik napon, és tették azt vigalom és öröm napjává. |
| 18. | De a zsidók, akik Susánban valának, egybegyűlének azon [hónap] tizenharmadik és tizennegyedik napján, és megnyugovának azon [hónap] tizenötödik napján, és azt tették vigalom és öröm napjává. |
| 19. | Azért a vidéki zsidók, akik kerítetlen falvakban laktak, adár hónapjának tizennegyedik napját tették öröm és vigalom [napjá]vá, és ünneppé, amelyen ajándékokat küldözgetnek egymásnak. |
| 20. | És megírá Márdokeus e dolgokat, és leveleket külde minden zsidónak, aki Ahasvérus király minden tartományában közel és távol vala. |
| 21. | Meghagyva nekik, hogy tartsák meg az adár hónapnak tizennegyedik napját és annak tizenötödik napját évről évre, |
| 22. | Mint olyan napokat, amelyeken megnyugovának a zsidók ellenségeiktől, és mint olyan hónapot, amelyben keserűségük örömre és siralmuk ünnepre fordult, hogy tartsák meg azokat vigalom és öröm napjaiul, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek. |
| 23. | És felfogadák a zsidók, hogy megcselekszik, amit kezdettek és amit Márdokeus íra nekik. |
| 24. | Mert az agági Hámán, Hammedátának fia, minden zsidónak ellensége, szándékozott a zsidókat elveszteni, és púrt, azaz sorsot vetett, hogy őket megrontsa és megsemmisítse, |
| 25. | De mikor a király tudomására jutott, megparancsolá levélben, hogy gonosz szándéka, amelyet gondolt a zsidók ellen, forduljon az ő fejére, és felakaszták őt és fiait a fára. |
| 26. | Annak okáért elnevezék e napokat purimnak a púr nevétől. És azért ezen levél minden szava szerint, és amit láttak erre nézve, és ami érte őket: |
| 27. | Elhatározák és elfogadák a zsidók mind magukra, mind ivadékukra és mindazokra, akik hozzájuk csatlakoznak, örök időkre, hogy megtartják e két napot, írásuk és határozatuk szerint, minden esztendőben. |
| 28. | És ezen napok emlékezetben lesznek, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre, családról családra, tartományról tartományra és városról városra. És ezek a purim napjai el nem múlnak a zsidók között, és emlékük ki nem vész ivadékaik közül. |
| 29. | Íra pedig Eszter királyné, Abihail leánya, és a zsidó Márdokeus egész hatalommal, hogy megerősítsék e második levelet a purimról. |
| 30. | És külde leveleket minden zsidónak Ahasvérus országának százhuszonhét tartományába, békességes és igazságos szavakkal, |
| 31. | Hogy megerősíttessenek ezek a purim napjai, meghatározott idejükben, amiképpen meghagyta nekik a zsidó Márdokeus és Eszter királyné, és amint elrendelték magukra és ivadékaikra a böjtölés és jajkiáltás dolgát. |
| 32. | És Eszter beszéde megerősíté ezt a purim történetét, és könyvbe íraték. |