1. | Azon a napon adá Ahasvérus király Eszter királynénak Hámánnak, a zsidók ellenségének házát, és Márdokeus beméne a király elébe, mert elmondotta Eszter, micsodája ő neki. |
2. | Lehúzá azért a király az ő gyűrűjét, amelyet Hámántól elvett, és adá azt Márdokeusnak. Eszter pedig Márdokeust tette Hámán házának fejévé. |
3. | És tovább szóla Eszter a király előtt, és leborult annak lábaihoz, és sírt és könyörgött, hogy semmisítse meg az agági Hámán gonoszságát és tervét, amelyet kigondolt a zsidók ellen. |
4. | És a király kinyújtá Eszterre az aranypálcát, és Eszter felkelt, és megálla a király előtt, |
5. | És monda: Ha a királynak tetszik, és ha kegyet találtam őelőtte, és ha helyes a dolog a király előtt, és én kedves vagyok szemei előtt: írassék meg, hogy vonassanak vissza az agági Hámánnak, Hammedáta fiának tervéről szóló levelek, amelyeket írt, hogy elveszessék a zsidókat, akik a király minden tartományában vannak! |
6. | Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét? |
7. | Monda pedig Ahasvérus király Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: Íme, Hámán házát Eszternek adtam, és őt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra bocsátotta kezét. |
8. | Ti pedig írjatok a zsidóknak, amint tetszik nektek a király nevében, és pecsételjétek meg a király gyűrűjével; mert az írás, amely a király nevében van írva, és a királynak gyűrűjével van megpecsételve, vissza nem vonható. |
9. | Hívattatának azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a siván hónap), annak huszonharmadik napján, és megírák úgy, amiként Márdokeus parancsolá a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Szerecsenországig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. |
10. | És megírá Ahasvérus király nevében, és megpecsételé a király gyűrűjével. És külde leveleket lovas futárok által, akik lovagolnak a királyi ménes gyors paripáin, |
11. | Hogy megengedte a király a zsidóknak, akik bármely városban vannak, hogy egybegyűljenek és keljenek fel életükért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak seregét, amely őket nyomorgatja, kicsinyeket és nőket, és hogy javaikat elragadják |
12. | Egy napon, Ahasvérus királynak minden tartományában, tizenharmadik napján a tizenkettedik hónapnak (ez adár hónapja). |
13. | Az írásnak mása, hogy adassék törvény minden egyes tartományban, meghirdettetett minden népnek, hogy a zsidók készen legyenek azon a napon, hogy megbosszulják magukat ellenségeiken. |
14. | A futárok a királyi gyors paripákon kimenének sietve és sürgősen a király parancsolata szerint; és kiadatott a törvény Susán várában is. |
15. | Márdokeus pedig kiméne a király elől kék bíbor és fehér királyi ruhában, és nagy aranykoronával, és bíbor bársonypalástban, és Susán városa vigada és örvendeze. |
16. | A zsidóknak világosság támada, öröm, vigasság és tisztesség. |
17. | És minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljuta, öröme és vigalma lőn a zsidóknak, lakoma és ünnep, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek, mert a zsidóktól való félelem szállta meg őket. |